Budapest, 1901. M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium, 279 oldal, 101 képpel, Csörgey Titusz illusztrálta, kiadói angolvászon-kötésben, szép példány.
RITKA ORNITOLÓGIAI MUNKA!!
Herman Ottó egyike leghíresebb magyar természetkutatóinknak, aki az ornitológia, zoológia, régészet, és a néprajzkutatás területén is sokat tett hazánk tudományos fejlődéséért. Számtalan tudományos könyve és cikke jelent meg élete során, leghíresebb munkái közé tartozik az itt látható ritka 1.kiadású ornitológiai könyv is. De a halászat, halgazdaság, arachnológia (pókfélék) és a néprajztudomány témakörében is nagy sikerű könyveket írt. A madarak hasznáról és káráról könyve olyan nagy népszerűségnek örvendett annak idején, hogy további kiadások is napvilágot láttak 1901 és 1914 között.
"Ennek a kis könyvnek legfőbb rendeltetése az, hogy a madarak hasznáról és káráról tiszta képet fessen, mert ezen fordúl meg az, hogy a földmívelő kertészkedő, szóval a gazdálkodó magyarság mindenképpen helyesen bánjék az ég madaraival. Indúljunk tehát példabeszédből és lássuk, hogy ez mire oktat? Azt mondja a magyar példabeszéd: Ezer varjú ellen elég egy kő. Tiszta igazság. Egy kőhajintástól felriad a fekete sereg és tova száll. Ha a madár kártételben van, ha megszállotta a zsenge kukoriczát, bizony tíz követ sem sajnál az ember tőle: riasztja, a mint birja. De megváltozik ám a sor, mihelyt a szántás ideje elkövetkezett. Ekkor ugyanaz a varjúmadár másokkal is kedves társa a szántóvető embernek, mert hasznos munkát végez oly szorgalommal, a minő éppen csak madártól telik. Úgy, a mint az eke vasa belehasít az anyaföldbe és szép sorban fordítja a rögöt, a varjú, a csóka, de még a tolvaj szarka is az eke nyomán halad; okosságtól fénylő szemmel kilesik ezek a csimazt, a kukaczot: nincs az a pajod, a mely kikerülné a madár figyelmét; ide is vág, oda is vág és megszedi a begyét a szántóvető legnagyobb ellenségeivel: a bogársággal, mely csimaz, pajod, kukacz alakjában vájkál, de nyugszik is a földben, hogy a mikor ideje megjött, kibujjék s folytassa életének pályáját, melynek javarésze kártétel. Ezt a madármunkát mutatja első képünk: a szántóvető és a madár. A mikor a bogárságnak járása van, a mikor az egér felszaporodott, akkor az eke vasa tömérdek eleven, káros, de jó madáreledelt fordít ki: ilyenkor nem egy, nem is két, hanem akár száz varjú, csóka szállja meg a barázdát, hogy felszedegesse a kártevők sokaságát, így tiszta hasznot hajtson az embernek. Nem is nyúl az akkoron a kőhöz! Ebben nyilatkozik meg a nép bölcsessége."