A. A. Milne: Micimackó

"- Ez a vége a nagy mosakodásnak -jegyezte meg Füles.
- Zsebibaba a vízbe bukott! - kiabált Nyuszi, s Róbert Gidával egyetemben rohantak a segítségére.
- Nézzétek, hogy úszom! -visított Zsebibaba, miközben a vízesés elragadta, s bukfencezve zuhant a patak alsó folyásába.
- Nem érzed rosszul magad, drágám? - kérdezgette Kanga anyai aggodalommal.
- De nem ám! - kiáltotta Zsebibaba. - És nézzétek, hogy ú... ú... - de már elragadta a következő vízesés.
Mindenki tevékenykedett a mentés érdekében. Malacka például, aki rögtön felébredt, fel és alá futkosott a parton, és szünet nélkül ezt kiabálta: - Nahát - de ilyet! Nahát - de ilyet!
Bagoly bőséges érvekkel magyarázta, hogy hasonló eseteiben a Váratlan és Időszaki Kimerüléseknek mennyire fontos a Fejnek Víz Fölött Tartása.
Kanga a földnyelven ugrált, s folyton kérdezgette:
- Hogy érzed magad, drágaságom? Nem fáj a fejecskéd vagy valamicskéd?
Amire Zsebibaba, ahogy egymás után merült ki a feje az éppen soron következő zuhatagok alján, mindig újra ezt felelte:
- Nézzétek, hogy úszom!
Füles egyszerűen megfordult, farkát a vízbe lógatta, s a baleset színhelyének háttal fordulva, egyre dörmögött:
- Ez mind a mértéktelen mosakodás gyümölcse. De kapaszkodj a farkomba, Zsebibaba, és nem lesz semmi baj!
Róbert Gida és Nyuszi pedig csak arra ügyelt, hogy a mentés teljesen rendben folyjon le.
- Ne félj, Zsebibaba, itt vagyok! - biztatta az áldozatot Róbert Gida.
- Zárjátok el a sekélyest valamivel! - kiabált Nyuszi."