A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei - A Balatonmellék palaeontológiája I.

Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága

1. rész/1. kötet: A Balatonnak és környékének fizikai földrajza

A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geológiája

Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája I. kötet

Budapest, 1912. Kilián Frigyes, kiadói papírborítóban, könyvtári duplum, jó állapotban.

Ritka!!

- Bakonyi triászforaminiferák: 43 oldal+20 ábra+II. t.

- Bakonyi triasz-spongiák: 21 oldal+7 ábra+III. t.

- Új szivacsok, tabulaták és hydrozoák a Bakonyból: 17 oldal+IV. t.

- Bakonyi Triasz-koru tabulata-, bryozoa-és hydrozoa-félék: 21 oldal+II. t.

- Bakonyi triasz-korállok: 21 oldal+I. t.

- A Bakony triaszkorú tüskésbőrűi: 300 oldal+63 ábra+ XVIII t.

"A rendelkezésünkre álló anyag ilyen bizonyítékokat nem nyújt, a becsléseknél pedig számos lehetősége van a tévedésnek.
Végül különböző helyekről származó tüskék összehasonlításánál ki kell nyomozni, vájjon olyan egyöntetű eltérések kimutathatók-e rajtuk, melyeket a környezetnek valamely helyen a példányok összességére kiható megváltozására lehetne visszavezetni. Itt azután nehéz megkülönböztetni a hely, illetőleg az idő módosító hatását: egyidejű faunák igen eltérő körülmények között élhetnek s helyi fajtákra vagy fajokra ágazhatnak szét, de hasonló különbségeket hozhat létre egy bizonyos területen a körülmények megváltozása is, mutációkat vagy új fajokat eredményezve. Hogy a változatos alakok fajtákat vagy mutációkat képviselnek e, azt további geológiai természetű bizonyítékok alapján kell eldönteni. Hogy valamely különleges változat független fajnak, vagy egyszerűen lokális fajtának, vagy mutációnak tekintendő-e, ez oly kérdés, melyre csak a szerző egyéni véleményének megfelelő önkényes válaszokat kaphatunk, legalább is addig, míg a zoológusok jobban meg nem egyeznek az iránt, hogy mekkora eltérések jogosítanak fel új fajok felállítására. Mindazonáltal van egy ennél egyszerűbb kérdés is: független neveket adjunk-e ezeknek a változatoknak ? Ugyanazokból az okokból, melyeket már a crinoida nyéltagokra vonatkozólag kifejtettem, a mellett szólnék most is, hogy adjunk külön neveket mindazokban az esetekben, midőn határozott különbségek fedezhetők fel és fogalmazhatók meg. A szerző képesnek vélheti magát különféle helyekről származó egyének megkülönböztetésére s a legszilárdabbul meg lehet győződve arról, hogy ezek az egyének külön fajokat vagy alfajokat képviselnek, a míg a különbségeket úgy meg nem tudja fogalmazni, hogy a szaktársai is osszák, vagy legalább is megértsék a meggyőződését, addig nincs joga a szakirodalmat újabb nevekkel megterhelni. Gondoljunk például a St. Cassianról, a Seiser Alpról és a Bakonyból származó tüskékre. Némely esetekben azt mondhatjuk, hogy ugyanaz a faj jelent meg mind a három helyen, más esetekben azonban, bár a hasonlóság megvan, mégis oly állandó különbségek is mutatkoznak, melyek bár aprólékosak lehetnek, de szavakban kifejezhetők. Az Anaulocidaris tesiudo-t pl. akárhány szisztematikus az A. Buchi-ra vezetné vissza, leírásra és mérésre alkalmas különbségek azonban arra indítottak engem, hogy az előbbit független néven ismertessem. Ez ellen egy ellenvetést lehetne tenni. Tegyük fel, — az érvelés kedvéért, — hogy az A. testudo némely példányait teljesen lehetetlen volna néhány A. Buchi példánytól megkülönböztetni. Ez, mondaná az ellenvélemény, elégséges annak a kimutatására, hogy az A. testudo nem állhat meg.
Én nem értek egyet ezzel a felfogással. Sokkal jobb módszer az összes A. testtido-kat az A. Buchi-k összességével összehasonlítani. Eltekintve attól a fennebb említett ténytől, hogy fiatal, vagy az actinális felszínről származó tüskék különböző fajokban hasonlók lehetnek, beismerem, hogy az egy fajon belül észlelhető változatok túlmehetnek egy másik faj határán. Azonban két kör még nem azonos, ha a kerületeik metszik egymást. Ha az A. testndo és az A. Buchi variációit grafikusan ábrázolnék, a két faj görbéi eltérnének egymástól, így van ez más fajoknál is. A fajok összesége időbeli, vagy környezetbeli eltérésekre mutat, ugyanazon a néven nevezni őket, nem létező azonosság hirdetését jelentené.
Hasonló érvelés alkalmazható az olyan összességekre is, melyek ugyanazon időben és helyen fordulnak elő, de alakra nézve általánosan különböznek. A Cidaris alata és a C. dorsata, ahogy St. Cassianban előfordulnak, kitűnő példát szolgáltatnak erre. A normális példányok tökéletesen eltérők, mégis előfordulnak olyan tüskék, melyekre nézve még soha két szerző nem volt egy véleményen."