A magyar festészet mesterei - Szinyei Merse Pál

"Szinyei az akadémiára kerülve mielőbb Piloty professzor osztályába szeretett volna bejutni -ami egyben belépőt jelentett volna a művészi siker világába -, de számára az ide vezető út hosszas és rögös volt. Piloty, aki ekkor a müncheni akadémia „fenegyereke", a legkorszerűbb tanár, a historizmus elkötelezett híve, nagystílű, reprezentatív kompozícióinak témáit a világtörténelemből meríti. Ragyogó színei, bravúros anyagábrázolása csodálat tárgya, és tódulnak hozzá a tanítványok, mert nemcsak sikeres festő, hanem - amint ezt már oly sokan elmondták - kiváló tanár is, aki nem erőlteti tanítványaira elképzeléseit, inkább felszabadítja őket. Szinyei első három akadémiai évében derekasan végigjárta a kötelező stúdiumokat, előrehaladását azok a portrék tanúsítják, amelyeket nyaranta Jernyén készített. Ilyen volt többek között egy ceruzarajza Szinyei Merse Józsefről (7. old), majd az apjáról festett arckép 1865-ben (7. old.), amely már olyan kvalitásokat mutat, hogy később e mű keletkezésétől számították 50 éves festői jubileumát. A következő nyáron elkészítette Zsiga öccse csibukos arcképét (9. old.), valamint másik öccse, Kálmán képmását (11. old.). Az ábrázoltak bensőséges, lírai megközelítése mindvégig jellemzi portréfestészetét, a Zsiga-képmás színessége, átlós kompozíciója maradandó eleme lesz egyéni stílusának.
A Münchenben tanuló növendék eleven kapcsolatot tartott családjával, számos levele maradt fenn, amelyekből kibontakozik itteni élete. 1866 tavaszán örömmel írta haza, hogy megismerkedett és összebarátkozott az akadémián tanuló bécsi Hans Makarttal (1840-1884), a német Wilhelm Leibllel (1844-19,00), a prágai Gábriel Maxszal (1840-1915), akikkel egy ideig együtt is dolgozott. E fiatalok később egytől egyig Európa vezető mesterei lettek, Makarttal és Maxszal kötött barátsága tartósnak is bizonyult."