A művészet története: Amerika, Afrika, Óceánia

"A Nazca-síkság misztériuma

A Paracas- és a Nazca-völgyi fémművesség erősen eltért stílusában a többi műfajtól, elsősorban az arany-, az ezüst- és a rézmunkáknál. A fémlemezkészítő és domborító eljárásokkal minden elképzelhető ékszert elkészítettek, ezek, akárcsak a kerámia és a textília, a sírokból kerültek elő.
A legkülönösebbek azonban azok a híres vonalak vagy gigászi rajzok, amelyek Ingenio pampáin vonulnak végig Nazca és Palpa között mintegy 500 km2-es területen. Ezeket a feltűnő barázdákat úgy rótták a talajba, hogy eltávolították a felső, vöröses talajréteget, hogy megjelenjék az alsó, világosabb szín, meghatározott méretűre vágott kövekből pedig köröket raktak ki. A vonalak hol trapézt alkotnak, hol szögeket zárnak, olykor egyenesen haladnak kilométereken át, máskor spirálban vagy cikcakkban, miközben állatok és emberek alakjai rajzolódnak ki nyomukban. Felismerhetők még mindenféle algák, madarak, rovarok, pókok és majmok is. A jelenséget sokféleképpen értelmezik: lehet, hogy földparcellázás nyomai, táncok és tömeges szertartások koreográfiái mintáit ábrázolják, netán gigantikus csillagképek különféle együttállásukban. Egyetlen dolog állítható csak bizonyosan: ezeket a vonalakat Kr. u. 550 körül készítették, amikor a nazca társadalom erősen hierarchizálódott.

Egyéb fejlett kultúrák Dél-Amerikában

A dél-amerikai szubkontinens többi vidéke nem érte el a társadalmi, kulturális és művészi összetettségnek azt a színvonalát, amilyen az andesi területen kialakult. Néhány régió azonban elég közel volt e fontos kulturális gyújtóponthoz, hogy ösztönzést kapjon sajátos művészeti fejlődéséhez, míg más övezetekben, elszórtan, önálló művészi formák induljanak virágzásnak. Eképp alakultak ki a déli Andok és az Amazonas-völgy helyi kultúrái.

Az Andok déli vidéke

Ebben az övezetben, amely Chile északi részét, Dél-Bolívía magasföldjeit és Argentína északkeleti vidékét fogja át, félsivatagok váltakoznak művelhető területekkel. A földművelés első nyomai Kr. e. 500-tól kezdve fedezhetők fel. Kr. u. 600-at követően közvetlen tiahuanacói hatásra összetett társadalmi alakulatok fejlődtek ki, és virágzott a művészet. A Kr. e. 1000 körül épült erődített települések háborús időszakról tanúskodnak, végül is 1450-ben az inka seregek uralmuk alatt egyesítették a régió valamennyi kultúráját. A helyi művészeti ágak közül említést érdemel a jó minőségű kerámia, a sokoldalú fémművesség és az Amerikában egészen ritka bronzmegmunkálás.
A különféle hagyományokat és kerámiastílusokat különféle nevek jelölik. Északkeleten Condorhuasi (Kr. e. 200-tól Kr. u. 200-300-ig) bírt kiemelkedő jelentőséggel. A temetkezésekhez kötődő, vörös alapon feketével és fehérrel díszített polikróm kerámiája ember és madár alakú edényeivel tűnik ki. Kőszobrászata embereket és macskaféle ragadozókat ábrázol."