Albert Györgyi: Miért pont én? A depresszió szorításában

"..hosszú ideig szedtem altatót, mert ettől a szomorú eseménytől függetlenül tovább kell élnem, dolgoznom, el kell látnom a gyerekeimet. Ez nem azt jelenti, hogy ne szenvedtem volna, vagy hogy a mai napig ne fájna nagyon. Ezt a fajta fájdalmat különben sem lehet gyógyszerrel elmulasztani. De a mindennapi létezéshez szükségem volt rá, hogy eleget aludjak, ehhez pedig altatót kellett szednem.
Ilyen esetekben egyébként másoknak se javasolnám az antidepresszívumot. Viszont az altatók megkönnyíthetik a mindennapokat, modern formáik nem addiktívak, azaz nem lehet rájuk szokni, könnyen el lehet hagyni őket.
Egy depressziós beteg azonban, aki reggel nem képes magát kivonszolni a vécére, nem képes megmosakodni, felöltözni, magához venni legalább néhány falat ételt, nem tud dolgozni, egészen más eset. Nála, orvosi es-kümhöz híven, köteles vagyok a szenvedést enyhíteni. Több száz éve az orbáncfű kivonatából készült tea fogyasztása után megtapasztalták, hogy csökkenti a szenvedést. Ezért akkoriban ezt használták (mind a mai napig kapható gyógyszertárakban, bioboltokban). A modern antidepresszívumok „csak" annyival jobbak, amennyivel előbbre tart ma a tudomány.
- Véleménye szerint Magyarországon miért tartják magukat makacsul az előítéletek a pszichiátriai betegségekkel szemben?
- Bár az utóbbi években tán több szó esett a pszichiátriai betegségekről, hosszú ideig szinte nem is vettek ezekről tudomást. Az egészségügynek ez a területe sokáig még az orvosi egyetemen sem volt tananyag."