Andrew Matthews: Élj vidáman!

"A tudomány leírja, mi történik, és elnevez dolgokat. Kisiskolásként mi is megtanulunk címkéket aggatni a dolgokra, és ha nem vigyázunk, akkor elhitetjük magunkkal, hogy tényleg tudjuk, mi történik ezen a bolygón. Vannak szavaink a jelenségek leírására, mint például „ösztön" és „mágnesesség" és „gravitáció" és „fotoszintézis", alapjában véve mégsem értjük ezeket. A legzseniálisabb tudósok mindig is örömmel beismerték ezt. Einstein azt mondta: „Minél többet tudok, annál inkább rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még."
Egész életedben olyan szabályokkal és jelenségekkel volt dolgod, amelyeket nem értettél meg! Valószínűleg fogalmad sincs, valójában hogyan működik az emésztőrendszered. Tudod, hogyan emésztesz meg egy adag sültkrumplit? Nem! Csak megeszed. És azt tudod, hogy miért nem fulladsz meg a párnádon éjjel, alvás közben, vagy hogy hogyan sikerül felébredned az alvásból?
Hogyan sikerül a megfelelő sejteket ismét összeilleszteni, amikor megvágod magad? Mikor jön el az ideje, hogy kialakuljon a heg, és mikor kell leválnia? Ez mind megtörténik — mint egy varázslat!
Hamarabb begyógyul a könyököd, ha mindent tudsz a szövettanról és a hemoglobinról? Nem! Ezek a dolgok működnek és működtek egészen azóta, hogy világra jöttünk. Ugye milyen csodálatos? Gyakran a logika és a racionalitás nem segít abban, hogy jobban megértsünk valamit. A felszínen úgy tűnik, hogy érthető, de egy mélyebb szinten már nem segítenek a logikus magyarázatok.
A tudomány azt állítja, hogy a világegyetem fénysebességgel tágul. Tegyük fel, hogy ez így van, de akkor hová tágul? Egy olyan űrbe, ami még nem is létezett előtte, vagy egy már korábban is létezőbe? Vajon menynyire nevezhetjük logikusnak az egyiket vagy a másikat? Vagy tegyük fel, hogy nem tágul, de még akkor is, ha igen, mi van a világegyetem szélén? Egy kerítés? Honnan tudod, hogy a szélére értél?"