Angyal László András: Hajdú-Bihar évszázadai

"Biharnagybajomban pl. egykori 20 nemesi porta osztódott több mint 300 egységre, s így a szeres településekre emlékeztető, sejtszerű településtömbök alakultak ki, bonyolult utcahálózattal.
A Hajdúság legjellegzetesebb településformája a kertes település. Ennek az a lényege, hogy a településmagot egy zárt kertövezet veszi körül. A kertek szorosan kapcsolódtak a belső telkekhez, így annak tulajdonosa szabadon használhatta azt konyhakert, gyümölcsös céljára, vagy — a XVII. századi nagy jószágkonjunktúra hatására — ólaskertként. Az ólaskertek a XVIII. században sok helyen a gazdálkodás majorsági központját jelentették. Az itt felépített tüzelős ólak nemcsak az állatok védelmét szolgálták, de a férfinépnek fő tartózkodási helyei is voltak. Györffy István a kertes települések prototípusait Beck Pál mérnök 1784 körül készült térképei alapján Hajdúböszörményben és Hajdúszoboszlón találta meg. Azóta mintegy 30 hajdú-bihari faluról deríthető ki, hogy egykor kertes település volt. A kertek a XIX. században mindenütt betelepültek, s a települések utcahálózatának lettek a részei.
Megyénknek mai területére a szórványtelepülés nem volt jellemző. Az újkori szórványokat nálunk a tanyák jelentik. A tanyaképződés nálunk is a XVIII. század elejétől figyelhető meg. Első időben talán volt erdei teleltető szállásokon, majd különböző olyan földeken épültek tanyák, melyek nem vettek részt a szokásos földosztásokban. Mivel a földközösségi rendszer vidékünkön általában a XVIII. század végétől szűnt meg, a tanyaképződés ezután indulhatott nagyobb arányokban. Fő tényező a XIX. század második felétől terjedő tagosítások elterjedése volt. Ennek következtében vidékünkön a legtöbb tanya a XX. században épült, illetve ekkor alakulnak ki azok a tanyatípusok, melyek csökevényekben máig megfigyelhetők.
A tanyák építkezésével itt nem foglalkozunk, csupán annyit jegyzünk meg, hogy itt a falusi, városi épülettípusok jelennek meg, némi fáziseltolódással. Vagyis az újabb típusok 10-20 évi késéssel bukkannak fel.
A településeken kívüli építkezéssel kapcsolatban újabban egyre élénkebben foglalkoznak a szőlőskerti építményekkel. Vidékünkön a mai szőlőskertek általában a XVIII-XIX. században létesültek, de az itteni épületek, a pajták, csőszházak, pincék, kutak a belső településekhez képest jóval régiesebb hagyományokat hordoznak, és sok esetben ezektől eltérő stílusjegyeket is mutat."