Antos Zoltán: A csuka és a süllő horgászata

A csuka fárasztása, tárolása

"A horogra akadt csuka néhány gyors, de rövid kirohanással igyekszik menekülni. Ha erőszakoskodunk, és hamar a víz felszínére kényszerítjük, egyre hevesebbé válik a küzdelem. Vad rohamaiban többször is kiugrik a vízből, és fejét rázva igyekszik a horogtól megszabadulni. Látványnak ez igen izgalmas, de annál veszélyesebb. A horog nem mindig akad el jó helyen, és az erőszakos fárasztásnak, a zsinór pillanatnyi meglazulásának a hal elvesztése lehet a következménye. Nemegyszer jártam úgy, hogy miközben a vízből kiugró és a fejét rázó csuka látványában gyönyörködtem, egyszerre csak azt láttam, hogy a csalihal az egyik, a horog pedig a másik irányba repül ki a hal szájából, a csuka viszont horog nélkül pottyan vissza a vízbe.
Ezért soha ne vonszoljuk a halat erőszakosan a part, illetve a csónak felé. Ellenkezőleg: törekedjünk arra, hogy a küzdelem minél távolabb és minél mélyebb vízben játszódjék le. A botot tartsuk merőlegesen a zsinórra, hogy a csuka kirohanásait ne csak a zsineg nyúlása, hanem a bot hajlása, rugalmassága is fékezze. Csak akkor tartsuk vissza erőszakosabban, ha olyan akadály felé tart, amelyben biztosan elveszne. Jó, ha a csónakban ketten ülnek. Társunk elvezetheti a csónakot a veszélyes helyről, miközben mi a halat fárasztjuk.
A kiemelés sem könnyű egyedül. Ha a hal már fáradt, semmi esetre sem szabad a zsineghez nyúlni, és azzal próbálni közelebb húzni a csukát. Még az utolsó pillanatban is többször neki-iramodhat. Ilyenkor van leginkább szükség a bot rugalmas hajlására. Néha előfordul, hogy a csuka a csónak alá fut, ha észreveszi a horgászt vagy a vízbe nyomott kiemelőszákot. Ebben az esetben a botvéget a vízbe kell nyomni. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy a zsinór a csónak fenekéhez súrlódjon."