Bächer Iván: Névsorolvasó

"Van nekem egy kedves barátom, aki író, költő, de mostanság könyvkiadó mindenekelőtt. Ő kapacitál évek óta, hogy kompiláljak össze egy kötetet író dédpapám tárcáiból. Barátom erdélyi származék, dédpapám is az, talán ez a gyökere a vonzalomnak, nem tudom, nem is érdekes; örülök, hogy más is szereti ősömet. Mert énhozzám nagyon közel áll, és azt kell mondjam, mindegyre közelebb és közelebb kerül. De a kötetét valahogy az istennek se tudom összerakni.
Majd minden évben nekiveselkedek a munkának, aztán valahogy és valamiért megakadok, felfüggesztem, félreteszem a dolgot.
Aztán, mikor újra kezdem, persze elölről indíthatok, nincsen jegyzetem, vázlatom, listám semennyi.
Idén januárban gondoltam, újítok. Készítek minden olvasott tárcáról egymondatos rezümét legalább. Levettem hát egyik könyvét, elkezdtem olvasni, és közben jegyzeteltem, szépen, sorba. Az első, A csap című tárca azt meséli el, hogy egy öntőműhelyben az olvasztóüstből a rossz csap miatt rázúdul az olvadt réz az öntőmunkásra, mire a többiek a gyárigazgatót beletapossák a földbe. A kávéház címűben egy nyomo'rgó, éhező hírlapíró beájul egy kávéházba, ahonnan durván kidobják, mire pár év múlva jobbra vergődvén, kivásárolja a tulajdonost, és soha nem hagyja többé hogy annak kávéháza legyen. A központiakban egy honvédveterán-temetés van leírva vígan. A méltóságos úr címadója szemet vet egyik intézőjének szép Anna lányára, mire az apa ledurrantja az urat. A fiú című tárca egy féllábú számtisztről szól, aki hazatérve azzal szembesül, hogy egyetlen fia sikkasztott a bankban, s utoljára a budai hegyek között látták, mire az öreg félőrülten bénázik át a zöldbe. Az idegenekben egy erdőben titkon szeretkező fiatal párba belecsap a villám."