Bagi Éva: Kövek zenéje - Örményországi barangolások

"A szovjet rendszert csak a Vörös Hadsereg aktív közreműködésével lehetett elfogadtatni. A több mint fél esztendeig tartó zűrzavaros időszakban az ország számtalan problémával küszködött: külső veszélyt és belviszályokat, súlyos gazdasági nehézségeket és Törökország, valamint Azerbajdzsán javára területi veszteségeket kellett elszenvednie. Ekkor kezdődött az a csaknem nyolc évtizeden át tartó korszak, amely Örményország történelmének talán a legellentmondásosabb időszaka volt. A történelemtudomány még adós megfelelő értékelésével.
1922-ben megalakult a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, amelyhez Örményország először mint a Kaukázusontúli Köztársaságok Föderációjának a tagja, 1936-tól pedig mint önálló köztársaság csatlakozott. Ez a lépés az életveszélytől való megmenekülést, a biztonságot és egyfajta viszonylagos jólét kezdetét jelentette. Másfelől azonban a proletárdiktatúra szabta korlátok között csak a Szovjetunió Kommunista Pártja által megszabott irányban, sokszor erőszakosan és erőltetett módon fejlődhetett a gazdaság és a kultúra. A köztársaságnak le kellett küzdenie azt a veszélyt, amely a belső politikai és egyéb nézeteltérések elmélyülése miatt végzetes következményekkel járhatott volna. Ennek azonban ára volt: a demokrácia szabályait megsértve eltörölték a különböző politikai pártokat, bevezették a kommunista párt egyeduralmát jelentő egypártrendszert, és erősen korlátozták a szólásszabadságot. Jelentős eredmények - köztük akár világraszóló tudományos és kulturális sikerek is - születtek, miközben az országnak számtalan értelmetlen veszteséget és áldozathozatalt kellett megélnie. Az egyének sorsa is ellentmondásosan alakult. Egyesek a teljhatalmú kommunista elit soraiba emelkedtek, másokra a tulajdonelkobzás, a megbélyegzettség, az Altáj vidékére történő kitelepítés várt, sőt, politikai nézeteik, ill. akár koholt vádak miatt sokan, mint a rendszer ellenségei, életükkel fizettek. Jelentős eredménynek könyvelhető el az, hogy az 1921 és az 1930-as évek kezdete közötti időszakban több mint 42 ezer, a 40-es évek második felében pedig mintegy 80 ezer külföldön élő örmény szánta el magát a Szovjet-Örményországban való letelepedésre. Persze, sorsuk nem mindig úgy alakult a hazában, ahogyan remélték."