Baktay Ervin: A világ tetején I-II. - Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain nyugati Tibetbe - Szép példány!

"Mikor láztól reszketve, összecsukló térddel leszálltam lovamról érkezésem után, avagy midőn napokig szinte teljesen elernyedten feküdtem ágyamban, aligha Mttem volna, hogy Leh még kedves és vonzó emlékeket is fog hagyni bennem. Ugyan még mindig gyenge voltam, de végre is lábamra bírtam állni s elegendő energiát éreztem a továbbutazásra. Ami azt igazolja, hogy a legrosszabb dolog után is jöhet valami jó.
Péter püspök megoldotta további utam pénzügyi problémáját azzal, hogy megbízva bennem, szimlai bankszámlámra, az általam kiállított csekkre készségesen adott annyit, amennyivel meglévő pénzemet kiegészítve megtehettem az utat Zanszkárba s onnan Szrinagarig. Ezt már előzőleg megígérte, máskülönben nem mertem volna néprajzi tárgyakra költeni szűkös pénzkészletemből.
Este elbúcsúztam német barátaimtól és Tucciéktól. Búcsút vettem a derék öreg Gergan tiszteletestül is. Másnap reggel korán talpon voltunk. Az a muzulmán tisztviselő, akit annakidején Ladákh kasmiri kormányzója bízott meg azzal, hogy mindenben kezemre járjon (s aki az előző napokban meghívott házához teára is), megígérte, hogy a szükséges hátasió és málhásállatok hajnalban rendelkezésemre fognak állani. Én, elég nairul, megbíztam ebben, aminek az lett a következménye, hogy az indulás reggelén, miután több mint egy órahosszat lestük a beigért embereket és állatokat, végül is a püspöknek kellett szolgáját a bazárba szalasztania, hogy ha törik, ha szakad, teremtsen elő néhány resz-pát öt lóval, így aztán végre felmálházhattunk. Üj, kényelmes nyergembe szállva, testben gyengén, de lélekben bizakodva léptettem ki a Moravian Mission telepéről, ahol keserves kínok után annyi kedves órát töltöttem. Péter püspök ragaszkodott hozzá, hogy jódarabon elkísérjen."