Balanyi György: Assisi Szent Ferenc

"...szóra vennők előadását, azt kellene hinnünk, hogy Francesco már kicsiny gyermekkorában izig-vérig romlott gyermek volt, aki szomorú lemondással ismételgethette a költő mondását: «Mivel szüléink rossz példái között növünk föl, bölcsőnktől kezdve követ bennünket a bűnök minden neme». A jóságos Pica asszonyról, akit épen Tamás testvér hasonlít keresztelő szent János anyjához, semmi esetre sem tételezhetjük föl, hogy ilyen ferde irányba engedte volna terelődni kedves elsőszülött fiának fejlődését. Sőt minden okunk megvan hinni, hogy a lehető legnagyobb szeretettel fonta körül gyermekét. Szerető kezével nemcsak testét ápolta és gondozta, hanem szivét-lelkét is alakítani igyekezett. Az isten* félelem magvait és a tettrekész felebaráti szeretet indításait minden bizonnyal ő hintette fogékony szivébe s így ő vetett biztos alapot a későbbi szent jelleme két legszembetűnőbb vonásának.
Valószinű, hogy ő tanította a francia nyelvre is és talán nem járunk messze az igazságtól, ha Francesco szenvedélyes franciaszeretetében a gyöngéd jó anyára való emlékezés húrjainak rezdülését is érezzük. A szeretet hangjának még mélyebbről jövő felcsendülését halljuk ki a szent ama kedves szokásából, hogy később valamennyi rendtársa édesanyját a saját és az összes testvérek édesanyjának tekintette és szólította. Ez a futólag odavetett vonás mélyebben belevilágít az anya és gyermeke viszonyába, mint bármily hosszú történeti fejtegetés. Látjuk belőle, hogy Francesco a világtól való tökéletes elfordulása után is hűséges szeretettel hordozta szivében jóságos anyjának képét, mint akinek Isten után legtöbbet köszönhetett."