Balassa Sándor: A debreceni Aranybika szálló története

"Debrecen országos hírű szállodájának történetében csak úgy zsonganak az irodalmi és művészi vonatkozású kedves emlékek országos hírű pesti és helyi írók, költők személyével kapcsolatosan. Sok irodalmi esemény és írásmű született meg a szálló kávéházának márványasztalainál, és számtalan terv valósult meg Debrecen kulturális életének fejlesztése érdekében, amelyek mint felvillanó gondolatok pattantak ki a feketéjüket fogyasztó íróemberek szünet nélkül dolgozó agyában. Egyik ilyen kávéházi beszélgetés során vetődött fel a Csokonai-kör megalakításának életre való eszméje is, mely Debrecen híres költőfiának emlékét és halhatatlan műveinek kultuszát tartotta ébren a város lakossága körében.

Ahhoz, hogy az izgalmas szellemi munka akadálytalanul folyhasson, nem volt elégséges a törzsasztalnál való megjelenés, szükség volt arra is, hogy a kávéház meghittsége, kellemes környezete pótolja különösen a nőtlen írók rideg otthoni dolgozószobájának melegségét.

A Bika szálló leggyakoribb íróvendége Móricz Zsígmond volt, őt a városhoz diákkorától kezdve meleg barátság fűzte. Úgy érezte, és ennek hangot is adott, hogy Debrecenbe úgy jön, mintha hazatérne az ősi szülői házhoz. A szállodában is mindig úgy fogadták, mint a hazatérő fiút. A portások már ismerték igényeit, szokásait, s a lehetőségekhez mérten igyekeztek részére a II. emeleten levő 218. számú szépen berendezett udvari szobáját rendelkezésére bocsátani. Ehhez a csendes szobához nagyon ragaszkodott. Egyrészt mert szerette a nyugalmat, másrészt pedig, mert csak a csendes környezetben tudott dolgozni. Szeretetre méltó nyájasságát a szállósze-mélyzet minden tagja iránt kimutatta. Akik közelében dolgoztak, mindegyikükhöz volt egy-két kedves, érdeklődő szava. Ritkán fordult elő, hogy megszokott szobájába megérkezése után nem tudott bejutni, mert el volt foglalva, de ha mégis megtörtént, a szállószemélyzet mindent elkövetett, hogy átadják neki debreceni idein lenes meghitt otthonát. Mikor jelentették neki. hogy megvan a szobája, Így szólt a kulcsot átadó portáshoz:

— Nagyon köszönöm, igen derék dolog!

Móricz Zsigmond a huszas évek közepén volt gyakori vendége a Bika szállónak. Ez időben hosszabb ideig tartózkodott Debrecenben. Nagyobb regényéhez gyűjtött adatokat."