Bánffy Miklós: És hijjával találtattál...I-II.

"Most, hogy így egyedül volt, egészen egyedül, lassan ment maga elé és gondolatai visszatértek legutóbbi pesti tartózkodására, a parlamentre és arra a heves vitára, mely néhány napja záródott csak le.
Az Apponyi-féle iskolatörvényt tárgyalták, mely egyrészről lényeges anyagi segítséget rendel a nemzetiségi népiskolák számára és így az állam súlyos terhet vállal magára, de ennek ellenszolgáltatásaképpen az államnyelv fokozottabb tanítását követeli és fegyelmi jogot a tanszercélyzet fölött. Ez a javaslat lényeges változást jelentett az addigi rendszerrel szemben. Lényegest az egyházi önkormányzat szempontjából, minthogy felfüggesztési jogot ad közvetlenül a tanfelügyelőnek abban az esetben, ha a magyar nyelvtanítás eredményességét nem találja kielégítőnek. Eddig csak az egyházi hatóságokon keresztül lehetett ilyet szorgalmazni.
Magában a törvény előkészítésében is szakított Apponyi a múlttal, mert idáig ilyen természetű intézkedést a nemzetiségi törvénynek nem a rendelkezései, de a szelleme szerint az érdekelt egyházakkal való előzetes tárgyalás előzte volna meg, és ha nem is kifejezett, de hallgatólagos beleegyezésükkel jött volna létre.
Már március elején bizonyos volt, hogy a népiskolai javaslat erős ellentállással találkozik a nemzetiségiek részéről. A parlamenti csoportjuk kimondta, hogy most ők veszik igénybe a mai kormányalkotó pártok eddigi eszközét, az obstruk-eiót. A román egyházak fejei pedig tiltakozó emlékiratot nyújtottak át Apponyiuak azzal a kéréssel, hogy azt a királyhoz juttassa."