Barbara Taylor Bradford: Játszma

"Malcolm, aki vezetett, egy ideig hallgatott, aztán azt mondta: - Azt hittem, jól ismerem Mariust, most meg rájövök, egyáltalán nem ismertem őt. Ö lett számomra a világ legnagyobh rejtélye. Annyi mindent tanított nekem a művészetről, és neked is, Annette, és briliáns, elkötelezett és nagy tudású volt. De gazember is, ugye, Annette?.
- Attól félek, igen - válaszolta Annette. - Többek között.
Azon az estén, egyedül az Eaton Square-en, Annette hosszú ideig gondolataiba merülve üldögélt, Mariuson töprengett és a bűntettein, mert erről volt szó. Magatartása érthetetlen volt, egyszerűen nem tudta értelmével felfogni. Marius szerette a művészetet, ugyanannyira, mint ő maga, mégis lealacsonyította magát és a nagy művészeket, akiket annyira tisztelt, azáltal, hogy hamisítványokat készíttetett. Miért?
A pénzért tette? Ez volt az egyetlen ok, amire gondolni tudott; sok pénzre volt szüksége, hogy szeretőt tarthasson. Vagy szeretőket? Elisabeth Láng valószínűleg nem az egyetlen volt. Biztosan voltak mások is előtte.
Hirtelen megvilágosodott Annette előtt, hogy Marius elárulta önmagát és mindent, ami ő volt, elárulta Annette-et is, abban az értelemben, hogy ő volt az, aki belecsepegtette a művészet és a nagy mesterek jelentőségének tudatát, aztán hamisítványokat adott el. Mariusnak nem volt becsülete, etikája, képmutató volt, amint Makóimnak mondta aznap. Egyszerű tolvaj. Ellopta a nagy mesterek tehetségét, és megvetéssel kezelte őket."