Brigitte Riebe: A boszorkány és a herceg

"Aznap nem kellett egyedül átmennie az utca túloldalára, és jobban fel is készült, mint legutóbb. Merwais balján Barbara férje, Jockel Pflüglin lépkedett, jobbján a serfőző Krispin Fáik, a halottmosó Rosin apja, aki pártfogásába vette kis unokáját, Pault, az ő oldalán pedig az érmeíró Andres Scheuber. A kis csoportot Antonio de Caballis vezette, aki már alig várta, hogy végre odaérjenek a Fekete Sasba.
Csend támadt, amikor az öt férfi hirtelen megjelent a zsúfolt fogadóban. Négyet közülük mindenki ismert: a serfőzőt, az ácsot, az érmeírót, és persze a herceg bizalmasát, aki sok innsbrucki férfinak adott kenyeret a halli pénzverdében. Igazából a fogadóban tett látogatása óta a jogász sem volt már ismeretlen számukra.
— A bíróság holnap kezdi meg a munkáját — emelte fel Johan-nes Merwais a hangját, aki örült, hogy ezúttal tisztán és erősen tud beszélni, nem úgy, mint utoljára. — ítélet születik majd a szomszédjaitokról és a jótevőitekről, akiket boszorkánysággal vádolnak, és akik ellen többen tanúskodtak közületek. Ti egyedül tudjátok csak, hogy igazat szóltatok-e róluk az inkvizítor előtt, vagy hamisat. Ti, és persze a kegyelmes Mennyei Atya, aki képes a szívetekbe látni. Léna Schátzlin, Bibiana Brocia és Wilbeth Selachin védelmében beszélek, és állítom: mindannyian ártatlanok!
Jockel, az ács előrelépett.
— Mindannyian ismeritek a feleségemet. Sokatok gyermekét ő segítette a világra, ápolta az asszonyaitokat, amikor áldott állapotba kerültek vagy a gyermekágyban feküdtek. Barbara Pflüglin védelmében szólok hozzátok, aki a lányomat, Marist ajándékozta nekem, és azt mondom nektek: ártatlan!
Néhányan a hallgatóság soraiban nyugtalanul fészkelődni kezdtek. Mások zavartan lesütötték a szemüket. Egészen más volt a hangulat, mint azon az estén, amikor Johannes először beszélt hozzájuk: ezúttal nem részeg, lármás tömeg hallgatta őket, amelyben egyesek gyáván elbújhattak, már az első két szónoknak sikerült megérintenie a lelkűket.
Mindez egyedül Purgl Geyernek nem tetszett. Először még óvatosan a háttérbe húzódott, vélhetően ki akarta várni, mi történik, időközben azonban összeszedte a bátorságát, és közbeszóltt — A Fekete Sas nem bolondokháza, hanem fogadó — kiáltott fel az asszony. — Itt sört csapolunk, és ételeket szolgálunk fel, nincs helye istentelen beszédnek!
Ügyet sem vetve az asszony zsörtölődésére Andres Scheuber
lépett előre."