Debrecen története 1693-ig 1. kötet

"Debrecen és szűkebb környékének történetére egészen a XIII. századig, tehát Debrecen nevének első okleveles feltűnéséig, csak a régészeti forrásokból következtethetünk. Nem mondhatjuk, hogy e vonatkozásban a régészeti adatokat figyelmen kívül hagyták volna. Mégis, a Debrecen mai határában előkerült régészeti leletek kívül maradtak a helytörténeti kutatások érdeklődési körén. A rangos, szép emlékeket inkább az általános történeti kép illusztrálására használták fel. Ennek természetesen különböző okai voltak. A XIX. században még nem használhatták fel a régészeti leleteket, hiszen a múzeumi gyűjtőmunka is a kezdet kezdetén állt. Az első világháború előtt Zoltai Lajos óriási anyaggyűjtő munkát végzett, melynek gyümölcsei ma kezdenek beérni. A két világháború között tnár volt igény a régészeti emlékek történeti értékelésére, de egyelőre csak a nagyobb összefüggések tisztázására vállalkozhattak a kutatók. A város építéstörténetével és műemlékeivel foglalkozó könyvek pedig más céllal íródtak. Az i. sz. első évezred emlékei lassan gyűltek a Déri Múzeumban, és a fontosabbnak ítéltekről a szaklapokban jejentek meg kisebb-nagyobb feldolgozások.
Debrecen földjének történetével, Debrecen kialakulásával csak Zoltai Lajos foglalkozott tervszerűen. Kitűnő forrásismerete, a régészeti jelenségek éles szemű megfigyelése, óriási anyaggyűjtése lehetővé tették számára, hogy előbb részlettanulmányokban, később két nagyobb összefoglalásban mindmáig megbízható ismeretekkel gazdagítsa Debrecen helytörténetét.
Mindezek ellenére azt kell mondanunk, hogy a csak régészeti forrásokkal kutatható korszak emlékei szűkösek, egyes időszakokra vonatkozóan hiányosak, sőt elégtelenek. A város határában és területén előkerült leletek nem azonos értékű források, többféleképpen értelmezhetők. Nagyon sok lelőhely pontos térképezése sem történt meg így előfordulhat, hogy a két vagy több lelőhelyként nyilvántartott anyag ugyanarról a területről származik, ugyanahhoz a településhez tartozik (pl. a téglagyárak környékének szarmata lelőhelyei). Éppen ezért Debrecen földjének i. sz. első évezredi történetét az egész Tiszántúl történeti képével együtt kell szemlélnünk, esetenként beérve azzal, hogy a történeti összképből következtessünk a helyi viszonyokra."