Dercsényi Dezső: Ják

"A középkor korai szakaszában, hazánkban az Árpád-házi királyok idején nem voltak még nagyobb építkezést vállaló céhek, vagy építőpáholyoknak nevezett műhelyek. Maga az építkezés úgy folyt, hogy a legkényesebb munkát vállaló építőmester (ez időben lapicida-nak, kőfaragónak nevezték — ma építészt mondanánk) néhány (az egyszerűbb kőfaragáshoz, falrakáshoz stb. értő) munkással vállalta a feladatot. Az építtető gondoskodott rendszerint a nyersanyagról, és a fuvarról. Az építőkövet saját szolgáival bányásztatta ki, hordatta a helyszínre, így a finomabb megmunkálás és az elhelyezés hárult csupán az építőmesterre és munkatársaira, így tehát a XIII. századi építkezéseknél is alkalomszerűen, más helyekről összeverbuvált, nem nagy szakmunkáslétszámmal dolgozó műhelyek alakultak ki. Ilyen körülmények között a vezető mester távozása, vagy halála az építkezés félbeszakítását jelentette és csak hosszabb-rövidebb megszakítás után, esetleg az új mester új elképzelései szerint folytatódott a munka.
Az építkezést folytató, a templom díszítő faragványait készítő újabb műhely már fejlettebb technikával, gazdagabb díszítő anyaggal és jó szobrászi munka készítésére alkalmas mesterekkel rendelkezett, akik korábbi munkájuk során megismerkedtek már a fejlettebb francia-burgundi boltozási eljárással, amely tulajdonképpen a gótikát készítette elő. Ismerték a francia földről elszármazott un. normann díszítés geometrikus eredetű mintáit, látták, vagy maguk is dolgoztak a bambergi dórn építésén, ahol Közép-Európában ez a két stílus, e két művészi irány összeolvadt. Dolgoztak már hazai munkákon is, vagy nagyobb számban voltak köztük magyar kőfaragók, mert a nemzetségi templomok szokásos építészeti megoldásait alkalmazták, sőt az azokon gyakori díszítő faragványokat is ismerték. Ebben a második építési periódusban megépül a templom körítő fala, elkészül a díszes főkapu és a két torony, a templombelsőben pedig állnak már a pillérkötegek, felettük emelkedik a főhajó fala. Előkészítették már a hajók gazdag boltozatát hordozó tartórendszert is. Természetesen áll a kegyúri karzat is. Az építkezés folyamán is használhatták azonban a templomot. Erre enged következtetni, hogy már ekkor elkészítették az előcsarnok, a szentélynégyszög és a szentély boltozatát, lefedését. Ebben az állapotban másodszor is megszakadt a munka."