Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában V. kötet

A Hermán-nemzetség Marostól északra fekvő birtokainak közvetetlen szomszédságában kelet felé terült el a Maros partján fekvő Solymos város uradalma, melyhez, mint láttuk: 1453-ban (a mikor is Déva várához számították) nyolc, később jelesül 1459-ben hat, 1465-ben, 1473-ban és 1479-ben mintegy nyolc-kilenc, mindent összeszámítva tehát időnként mintegy 13 helység tartozott. Ma is meglevő főbb pontjai, központjától, Maros sólymostól észak felé, föl egészen a középkori zarándvármegyei határig, jelesül Kis-Bánya (ma Boicza) vidékéig: Burjánfalva vagy Bornyófalva, Bobolt (hajdan Boffa is), Kecskedága vagy Kecskedág, Nyavalyásfalva (olykor Nyavalyás, Nevolyás stb.), Toplicza, (Topolicza, Tapolca, Tepelicza, 1479-ben két helység), Füzesd (hajdan Fizesd, Fizegy és Füzegy is) és Kracsunesd (hajdan Karácsonfalva); továbbá e dél-északi vonaltól kelet felé, a Maros egy másik mellékvölgyében Berekszó vagy Beregszó, s még odább kelet-északnak Nagyság helység, s ezektől nyugat felé a Hermánnemzetség s az ilyei Dienessiek birtokai és Hunyadvár tartozékai közt is emlegett Kaján, melyet a Solymosi uradalomban 1465-ben és 1473-ban sorolnak föl. Ez uradalom, az élén álló Solymos várossal együtt, eredetileg szintén királyi birtok volt, s az erdélyi vajda tiszteségéhez tartozott. Albert király, majd (1440.) I. Ulászló király a két Hunyadi Jánosnak adományozta, kivéve azt az erdélyi vajda hatósága alól. A Hunyadiak később az időközben szintén birtokukba jutott Déva vár uradalmához csatolták, a melyhez, mint királyi birtok, már előbb is tartozott. Mátyás király mindjárt uralkodása elején (1459.) Héderfái Istvánnak és Szentíváni (Székely) Mihálynak zálogosította el, majd őket másképen elégítvén ki, 1465-ben nádasdi Ungor (Ongor) Jánosnak adományozta, a kiről, illetőleg a kinek a fiairól, az 1473-ban kötött kölcsönös örökösödési szerződés értelmében, a XVI. század elején a Szobiakra szállott.