Budapest, 1994. HG & Társa Kiadó, 191 oldal, kiadó karton-kötésben, jó állapotban.
2990 Ft
"Az arisztokrácián belül a legfelső "kasztot" az osztrák és a nyugat-európai legelőkelőbb körökkel szoros rokoni, társasági kapcsolatban álló famíliák alkották. A Károlyi-, Esterházy-, Pálffy-, Pallavicini-stb. családból álló legszűkebb körnek a századvégen Károlyi Gyuláné Pálffy Geraldine-Károlyi Mihály mostohaanyja-szalonja volt a középpontja. E társaság azokból állt-írta Károlyiné Andrássy Katinka-, "akiket a francia nyelv les gens bien pensant-nak nevez: akik úgy gondolkoznak, ahogy gondolkozni illő, vagyis fordításban: akik helyesen gondolkodtak-vagy egyáltalán nem gondolkodtak bizonyos kérdésekről, hanem gondolkodás és fenntartás nélkül fogadták el a fennálló véleményeket. S éppen mert Geraldine néni köre-helyesen gondolkodott-, döntőbírónak tekintették minden olyan vitás vagy kétes kérdésben, amelyben a társaságnak állást kellett foglalnia. Pédául: meg lehet-e hívni ezt vagy azt az elvált asszonyt vagy az olyan társaságbeli hölgyet, akinek a múltját valamilyen botrány terhelte? Ha Geraldine néni megnyitotta házát az ilyen nő előtt, akkor nyugodtan megtehette, és meg is tette mindenki." Erre a rétegre volt leginkább érvényes a kérdésben joggal elsőrendű szaktekintélynek számító Károlyi Mihály megállapítása: "az arisztokrácia mélységesen nemzetközi, sokkal inkább, mint az úgynevezett-nemzetközi proletáriátus-, amely erősen kötődik a maga földjéhez és nyelvéhez... Az arisztokrata igazi környezete-bármely országban járjon vagy éljen is-az arisztokrácia: ehhez sokkal szorosabb és meghittebb kötelék fűzi, mint más osztályokhoz tartozó saját honfitársaihoz. Ehhez a legezoterikusabb "kaszthoz" képest egy fokkal közelebb állt a magyar valósághoz az Andrássy, Batthyány, Széchenyi, Festetics, Hadik, Zichy stb. grófok világa. A harmadik szintet a bárói családok elitje alkotta és így tovább-ezek között a rétegek között azonban, ha létezett is, nem volt igazán merev választóvonal."