Dr. Kovács László(szerk.): Séta bölcsőhelyem körül

"Nem racionális műveltség, hunéin legenda kell, — a mozin kívül — a város nem bírja a balladát, mely áttolódott most egész népekre. Simó Gáborról, a hegedűkészítő ezermesterről most keletkezik Remeteszegen a néprege, mely elevenebb a Trianon-utáni erdélyi irodalom politikapótló hatásánál is. Most tárgyiasodik a még magyarországi tegnap: például most szépül az ideál felé a Szászokról a lelki kép. Szász Károlyról, aki szellemes verseket írt és magyar igent jelentett Szapáry miniszterelnök kormánypártjának, mert magyarigeni képviselő vala, aztán Szász Ödönről, a vidéki Cyrano de Bergerac-ról, aki monoklival a szemén esett el a Kárpátok keleti frontján, miután a börtönig hadakozott a kisvárosi értetlenséggel, mint egy "vásárhelyi Sarcey“. S ahogy Borsos Tamásról, az egykori várépítő konstantinápolyi követünkről és főbírónkról, úgy Bernády Györgyről, az újjá-építőnkről is készül már egy-egy regény: a városalapítás izgató téma ugyanis, amióta városházánk előtt Romulus és Remus szopja a jelképes anyafarkas márványcsecseit. Nekünk legenda kell, ha mindjárt „Petelei úr“ — így hívják nálunk az írót — polgárháza tövében is, szemben a tömlöccel és szemben novelláinak naturalizmusával, melyet mai népvalóságíróink immár regényes beállításnak, szinte kispolgár-mítosznak éreznek, nem kordokumentumnak. Úgy látszik, ami máma naturalizmus, holnap sihederköltészet, a mai valóság meg olyan nehezen mondható el, hogy azonnal költészetnek ne higgyék ...
Különben maga a város, a házak együttese tűzállóbb akármilyen irodalmi irányzatnál, igaz, sok a boxpalotácska, a skatulyavilla, sőt meg mai románstílű újgazdag-épület is akad itt már: azonban a tegnap szépsége uralkodik, sőt meghatározza Marosvásárhely jellegét. Valaha egyik könyvemben "Paloták forradalmát" írtam meg a világnézetek palotaforradalmának érzékeltetésére: most látom, századok sem elegendők, hogy kiforgassanak egy helyet régi szépségéből. Pedig nem is a nemzet lelkéből való az a sok régi barokk-ház, meg az empire, vagy a Vártemplom hatalmas gótikája. De ahogy a Vártemplom tornya négy aprót fiadzott, hogy magyar gótika legyen belőle, úgy fogadta szívébe örök-magyarnak az őslakosság a Teleki-házak, a remek Toldalagi-ház, a"Kőlábak" és a Rhédei-ház barokkját. Mint örökzöld a falat, úgy lepi el a monda az épületet, mely régi és szép és történelmet látott."