Pécs, 1897. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt. 208 oldal, 127 szövegközti ábrával illusztrálva. XX századi, álbordás félbőr-kötésben, a címlap széle koszolódott, az utolsó 11 lap alsó sarka sérült-kis hiánnyal (szöveget nem érinti, ettől eltekintve a kötés igényes, gyűjtői példány.
Ritka!!
Kiadó:
Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt.
Nyomda:
Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt.
24690 Ft
"Az illyreknek Itália többi régi lakosságához való viszonyai homályban vannak. Hogy a ligurokkal (Fölső-Itáliától nyugatra eső tengerparti vidékeken lakó nép) valamelyes viszonyban lettek volna, arról épen semmit se tudunk; ellenben ,tudjuk, hogy délnyugati határszomszédjaik a (esetleg törzsrokon) Sioulok voltak, kik, úgy látszik, előbb Latiamban és Campaniában laktak, később az itáliai félsziget legdélibb részét és Sicilia keleti részét bírták. Az itáliai illyrek ős a siciliai és itáliai phönici gyarmatok közt bizonyos valószínűséggel tételezhetünk föl érintkezéseket. A történelemben legelőször az alsó-itáliai görög városokkal szemben elfoglalt állásuk folytán tűnnek föl, melyekkel szemben majd mint ellenséges bennszülöttek, majd mint a görög importczikkek készséges vásárlói jelentkeznek.
Északra és észak-nyugat felé teljesen bizonytalan .az illyrvér határa. Ha a rómaiak a pannonokat illyreknek nevezik, úgy az följogosít bennünket, hogy elterjedésüket a mai Magyarország és Ausztria területén egészen a Dunáig föltételezzük. A keleti Alpesekben valószínűleg egész a rhaetiaiakig, azaz Tirolig telepedtek volt meg, ezen túl minden bizonytalan. Bizonyos azonban, hogy tulajdonképeni hazájuk és a központ, a honnan kisugárzottak, a Balkán félsziget és pedig annak nyugati része volt. Sőt alapos a föltevés, hogy itt az északi hegyvidéknek régibb lakói, mint a görögök a félsziget déli részének. Lehetséges, hogy Kis-Azsiából Thrákián keresztül jutottak főfészkükbe és valószínű, hogy a Közép-Európából levonuló görögség áttörte őket és kényszerítette ama területek átengedésére, melyeket a félszigetből a görögség szállott meg.
(Az illyrség patriarchális szervezető, pásztornép. A kezén lévő művelhető földterület a nemzetiségek, vagy ágak közös tulajdona, melyet legszívesebben hadi foglyokkal művelteinek. A földművelő rómaiak és görögök szemében a legrosszabb világításban jelennek meg. E népek előtt, majd egyenkint, majd egyetemleg szószegő, álnok, rabló, kicsapongásra, részegségre hajló és lomha népként jelennek meg, mindazáltal mint bátor és szabadságszerető nép. A mai albánok e sajátságok egyikét, másikát a mai napig megtartották."