E. W. Pfizenmayer: Kelet-Szibíria ősvilága és őslakói

"A ravaszdi azonban nagyon is gyorsan tűnt el és ebben a pillanatban a bozótból kilépett Charsztan. Vagy hatvan lépésnyire közeledett Pfizenmayerhez, ott nagy óvatosan megállt, a kezében egy száraz ágat ropogtatott összes az ajkaival kitűnően utánozta a jávorszarvas puhogó, mélyen horkanó szuszogását.
Nem tartott sokáig, a bozótból rövidesen nagy állat lépteinek a csobbanása hallatszott. Ez már kétségtelenül jávorszarvas volt. Üjra utánozta a jakut az ismert horkantást s erre most már a túloldalról is hasonló horkanás felelt. De nem akart kibújni a bozótból a hatalmas állat. Sokáig hallatszott még a csobogás a talpai alatt, de aztán egyszerre elcsendesedett minden. A jakut finom hallása azonnal megmondta, hogy eltávozott, hogy vissza se térjen többet. Hiába, még nem volt itt a párzásuk ideje, hát nem nagyon bántotta, hogyha esetleg másik versenytárs is felütötte valahol a közelben a tanyáját."