Edwin P. Hoyt: Göring és a Luftwaffe

"Több Thunderbolt a gép után veti magát. Barran, Führmann és én elébük bukunk. Az egyik Thunderbolt első sorozatomra fölrobban és Führmann lelövi a másikat. Erre nyakunkra jön az egész falka. Alig bírjuk lerázni őket. Minden trükköt kipróbálok, akrobatikai tudományomat is latba vetem, végül dugóhúzóban menekülök meg fölfelé. A Thunderbolt nem tudja követni ezt a mozgást. Sajnos Barran és Frühman se. Tucatnyi Thunderbolt kergeti őket. Közben a megmaradt bombázók persze elrepültek. Kiválasztom a legalkalmasabb pillanatot, és az üldözőkre vetem magam. Találomra lövöldözök, csakhogy eltereljem figyelmüket Barranról és Führmannról. Közben eltalálják a farokszárnyat és a bal szárnyat, ott, ahol a kerékkocsi húzódik. A gép hátára fordul, és zuhanni kezd mint a kő. Nem bírom megállítani, így zuhanok ezer méter magasságig. Hideg verejték üt ki rajtam és remeg a kezem. Knöke, mondom magamnak, most sorra kerültél. Végső elkeseredésemben oldalra próbálom húzni a botot. Nem moccan. Leveszem lábamat a pedálokról és belerúgok a botba. Hatalmas lökést érzek, fejem belevágom az oldalablakba; de a gép ismét rendes helyzetben repül. Barran lebukott velem, míg zuhantam, de annyira meg volt rémülve, hogy nem szólt bele a mikrofonba. Twentében a gép hasán landolok a leszállópálya mellett. Nem sokkal utánam leszáll egy Focke-Wulf. A keréktartó eltörik, amint a betonhoz ér, a gép felborul és lángra lobban. A pilóta szemem láttára ég meg a fülkében, mielőtt kiszabadulhatna. Látom, ahogy lassan, elevenen ég el. Remeg a térdem. Néhány perccel később bombazáport kap a reptér egy alakzat bombázótól. Mára elegem van...