Emily Bronte: Üvöltő szelek

"Catherine körülbelül két hétig nem mozdult ki szobájából; Zillah naponta kétszer érdeklődött hogyléte iránt, és szívesen mutatott volna több kedvességet iránta, ha próbálkozásai nem találkoztak volna rideg visszautasítással.
Heathcliff is felment egyszer, hogy megmutassa Linton végrendeletét. Minden ingó vagyonát s azt is, ami eredetileg Catherine-é volt, apjára hagyta: szegény nyomorultat valószínűleg fenyegetéssel vagy hízelgéssel bírták rá az okmány aláírására, mikor Catherine apja halála miatt egy hétig távol volt. Kiskorú lévén, a földekről nem rendelkezhetett. Heathcliff ezeket is magának követelte, sőt meg is tartotta, felesége, valamint a saját jogán: azt hiszem, ebben törvényesen járt el, legalábbis Catherine, aki pénz és barátok nélkül maradt, nem tudja birtoklásában háborítani.
Rajtam kívül soha senki sem ment ajtaja közelébe, kivéve Heathcliffet, ebben az egy esetben; általában nem törődött vele senki. Legelőször egy vasárnap délután jött le a nagyszobába. Mikor felvittem ebédjét, panaszkodott, hogy nem tudja tovább elviselni a hideget. Megmondottam neki, hogy a gazda átmegy Thrushcross Grange-be, és sem én, sem Earnshaw nem fogjuk megakadályozni abban, hogy lejöjjön, így tehát, mihelyt távolodni hallotta Heathcliff lovát, megjelent közöttünk, feketébe öltözve, olyan egyszerű hajviselettel, mint egy quaker; fürtjeit egyszerűen füle mögé simította, mert nem tudott megfésülködni.
Joseph és én csaknem minden vasárnap lemegyünk a kápolnába. (A gimmertoni templomnak, amint tudja, most nincs lelkipásztora - magyarázta Deanné -, kápolnának pedig a metodista vagy baptista imaházat hívják; magam sem tudom, melyik a kettő közül.) Joseph elment, de én helyesebbnek véltem, ha otthon maradok. Úgy találtam illendőnek, hogy fiatal emberek mindig egy idősebb felügyelete alatt legyenek, és Hareton, bármily félszeg is, a jómodor példaképének alig mondható. Megmondottam neki, hogy unokahúga napközben valószínűleg lejön hozzánk. Figyelmeztettem, hogy Catherine valószínűleg tiszteletben tartja a vasárnapot, és ezért legokosabb lenne, ha félretenné vadászfegyverét, és abbahagyná apró-cseprő házi teendőit, amíg együtt leszünk vele. Erre a hírre elpirult, megvizsgálta kezét és öltözékét. Olaj és puskapor egy perc alatt eltűntek róla. Észrevettem, hogy szívesen időznék Catherine társaságában, és elfogadható külsővel szeretne mutatkozni. Kinevettem ezért, amit nem mernék megtenni a gazda jelenlétében, majd felajánlottam segítségemet, ha óhajtaná, és jól mulattam a zavarán. Erre elkomorult, és káromkodni kezdett."