Szeged, 2005. Könyvmolyképző Kiadó, 555 oldal, kiadói karton-kötésben, védőborítóval, a lapok élén foxing foltok, egyébként jó állapotban.
1690 Ft
"Clive nevetett, pedig a vad fejgörcs kínozta.
- Szóval nem éppen nekem segítettél?
- Nem, nem - felelte a fiatalember lelkesen. - De hát ezt nem kell így felfogni. A vén Pofázónak már kijárt az a verés. Folyton csak pofázik a nyavalyás. Hogy így meg úgy végig kell harcolni azt a háborút az utolsó rohadt katonáig, meg az utolsó rohadt tengerészig. Vérésszájú, hősködő alak. De csak látta volna azt, amit én! Nem így beszélne. Ahogy azok a szegény nyomorult alakok gázolták a vizet, és közben a dög stukák a belüket is kibombázták. A szíve vérzett az embernek, pajtás.
Clive a paplant tanulmányozta, aztán felnézett.
- A tengerészeinél szolgálsz?
- Nem, dehogy. Csak postahajókon dolgoztam, jó nyári időben meg az Island Queennel hajókáztunk. Lementünk vele Little Bourne-tonba. Kis sétautakat csináltunk, tudod, csak a bóják körül, fejenként egy shillingért, tizenkét év alatti tacskóknak hat pennyért. Télen meg leállítottuk a hajót. Az idén, persze, nyáron se volt üzlet, csak kisegítettem a garázsban, hát egyszer csak üzen értem a kapitány, jöjjek gyorsan, mert megyünk át, Dunkerque be, segítünk áthozni a fiúkat. Azt kellett volna látnod, pajtás. A nyavalyás öreg Island Queen nyolccsomós sebességgel járt, de most tízzel rohant, hogy majd kiszakadt a bele. De mégis jó volt, tudod, nagyon sekély járatú, úgyhogy jó közel oda tudtunk állni a parthoz. Odamentünk és felpakoltuk őket, és kijutottunk, és partra tettük a fiúkat, és mentünk megint. Micsoda két nap! És miféle hajók jártak ott a vízen, mint egy valóságos zsibvásár! Vontatók, halászhajók, torpedórombolók, motorcsónakok -minden vacak. Mi meg ott jöttünk-mentünk kellős középütt azzal a sekély bárkával. A fiúk ott vártak a parton; gázoltak meg úsztak, úgy jöttek be hozzánk. Bizony, pajtás, keserves könnyeket sírtál volna ott te is. Szegény ördögök! Csupa seb, csupa vér mind! Tíz napja nem aludtak, csak feküdtek ott a parton, a hátukon, úgy lövöldözgettek puskákkal a stukákra. A dög repülők meg mintha csak agyaggalambokra puskáznának. A szíve vérzett az embernek. És aztán felszedni őket és kijutni, roskadásig megrakva. És partra tenni őket, és vissza megint."