Budapest, 1987. Mezőgazdasági Kiadó, 279 oldal, kiadói egészvászon-kötésben, jó állapotban.
1690 Ft
"Fényesebb a napsugár, mélyebb az árnyék, és a rozstáblák suttogva ringatják a szőkülő kalászokat. Hányja már fejét a búza is, s a hajnalban ballagó nyúl csak a zabból látszik ki meg az árpából. A rozs már akkora, hogy abban a szarvas is elfekhetik, nemhogy az őz.
A legelőkön elvirágzott a galagonya, és a nádasok felmelegedő vizében apró vadkacsaíiak lesik a bogárnépet. Felettük csattog a nádirigó, hajlik a nád, és ha árnyék úszik felettük, csobbanva buknak le a hínáros vízben, ahova nem ér el a héja karma.
Érnek a vetések, nőnek a fiókák, és a rétek ezerszínű virágai táncra hajlanak a szélben, mely szerelmes virágport hord a levegőben.
Komolyak és sötétek lettek az erdők is. Magukhoz ölelték a fészkeket; vackokat, és minden lépésre titkos zugok épültek, ahova belátni nem lehet, ahol magány van és félhomály, mint a tornyokban, hol kuvikok álmodnak a szürkületről.
Ezer hold erdő: ezerszer tízezer búvóhely. Mit akarok vele? Megnézzem a sok millió búvóhelyet? Cserkészül nincs. Ha lelépek a nyiladékról, törik a tavalyi avar, megfog a földiszeder, rám kiabál a mátyás. Mi értelme van ennek a kilátástalan küzdelemnek? Van az erdőn tizenöthúsz lőhető bak. Sötéttel mozdulnak meg, és sötéttel el is bújnak. Nem csodálom. A nyiladékok fölött fekete oszlopokban táncol a szúnyog, és vérét veszi mindennek, amit elér. Engem például elér, pedig célirányosan vagyok öltözve. Csak szúnyoghálót nem tettem fel, úgyis fulladozik az ember ebben a melegházi levegőben. Ellepik arcom, nyakam, és az élelmesebbje megpróbál a szemembe szállni, ami ellen sűrű pislogással tiltakozom.
Időnként óvatosan felemelem a kezem, és elkenem a jóllakott társaságot. Nem mindig sikerül, és ilyenkor látok egyeseket vértől duzzadozva, nehézkesen elszállni, mintha viselősek lennének.
Pár perc az egész, de ki kell tartanom, mert egy bak van a játékban, melynek itt kell előttem ezen a gyalogúton átmenni. Hogy én kitartok, az biztos, hogy a bak erre jön-e, az nem biztos.
Egy emberrel hajtatom a bakot, jobban mondva tereitetem. "