Fekete István: Zsellérek-1941.

2018.06.23.

Ma 48 év hunyt el Fekete István író, költő, minden idők legolvasottabb magyar írója Jókai Mór mellett. Írásaiból sokszor kiérződött az antikommunizmus, antiliberalizmus, így a korabeli párt irodalmi vezetése nem nézte jó szemmel írói tevékenységét. Próbálták lekicsinyíteni, elhallgatni és ifjúsági regényírónak titulálni. Legismertebb művei a Zsellérek", a koppányi aga testamentuma, valamint számos ifjúsági és állatregény írója is volt mint pl. tüskevár, téli berek, Kele, Vuk, Lutra amelyekből mindig kiérződött a természet és az állatok, növények iránti rajongása.

"Másnap bódultan ébredtem. Az óra szokatlan ketyegése nehezen talált utat öntudatomba. De aztán kinyitottam a szemem és úgy éreztem, mintha egy kéthónapos vasárnap kezdődne. Jól van minden. Kilencre megyek Laciékhoz. Gonddal öltözködtem. Sohse voltam Tiszttartóéknál. A bolthajtásos nagy kapubejárat alatt úgy koppantak a lépteim, mint a templomban. Balra nyitott ajtó, azontúl pirosszőnyeges hosszú folyosó. Itt már csendesen jártam. A folyosó végén négyszögletes üveges veranda. Megtorpantam. Ott ült Laci mamája. Törékeny, magas asszony. Azt mondják, beteges. Lassabban lépegettem, de azért csak oda kellett érnem... Meghajtottam magam, mint az iskolában és halkan köszöntem. Aztán kezet csókoltam. Fáradt, árnyékos szemekkel nézett rám, de olyan kedvesen, hogy egyszerre megtaláltam magam. - Igen. Zsellér Péter elsős vagyok - válaszoltam. - Másodikos... - Igen. Jövőre másodikos. - Reggelizett már? - Igen, reggeliztem. A nap  keményen besütött az ablakon. A kőkockán egy légy rebbent fel minden pillanatban, aztán újra visszaszállt  helyére és szárnyait emelgette. Jól megnéztem, mert ez volt az első eset életemben, amikor nem tegeztek. Laci kis huga jött be ekkor. Jól megnézett és úgy ment anyjához, hogy a szeme állandóan rajtam volt. - Ez a fiú, Laci barátja. Köszönj neki, Jutka! - Jóreggelt kívánok! - és tovább nézett. Laci csak ekkor robogott be. Nem sok maradásunk volt aztán a lakásban. Kertjük akkora volt, hogy végét sem lehetett látni és mire mindent megnéztünk, már dél volt."