G. K. Zsukov: Emlékek, gondolatok

"A csapatok keletre történő áthelyezését úgy tüntették fel, mint „a történelem legnagyobb megtévesztő manőverét, amelynek az a célja, hogy elterelje a figyelmet az angliai invázió utolsó előkészületeiről”. Rengeteg Angliára vonatkozó topográfiai anyagot nyomattak. A csapatokhoz angol tolmácsokat vezényeltek. A La Manche-csatorna, a Pas-de Calais és Norvégia partvidékén előkészítették bizonyos vidékek, „lezárását”. Híreket terjesztettek egy állítólagos ejtőernyős hadtestről. A tengerparton színlelt ütegeket állítottak fel. A csapatoknál olyan híreket terjesztettek, hogy pihenőre mennek az angliai invázió előtt, egy másik változat pedig az volt, hogy a csapatokat átengedik a szovjet területen, hogy Indiába bevonuljanak. Annak a változatnak az alátámasztására, hogy Angliában deszantot tesznek partra, „Cápa” és „Szigony” fedőnév alatt különleges hadműveleteket dolgoztak ki. A teljes propagandagépezet. Angliára zúdult és abbahagyta a Szovjetunió elleni szokások kirohanásokat. Ebbe a kampányba a diplomaták és mások is bekapcsolódtak. Az efféle adatok és jelentések, valamint a fegyveres erők általános harckészültségben mutatkozó hiányosságok játszottak közre abban a rendkívüli óvatosságban, amelyet Sztálin tanúsított, amikor az esetleges agresszió visszaverésére való felkészüléssel kapcsolatban szóba került a hadműveleti-mozgósítási tervekben alapvető intézkedések végrehajtása. Sztálin, mint már említettem, azt is figyelembe vette, hogy a területi rendszerről a kerethadseregre való áttérés folytán az egységek és magasabbegységek élére olyan parancsnoki-politikai káderek kerültek, akik még nem sajátították el a beosztásuknak megfelelő hadműveleti-harcászati művészetet. A XVIII. pártkongresszus határozatai és központi bizottság utána következő, a vezető káderek kiválogatására, kiképzésére és nevelésére vonatkozó útmutatásai alapján a hadseregparancsnokságok, a párt- és politikai szervek 1941 nyaráig igen nagy oktató-nevelő munkát végeztek, amelynek eredményeképpen emelkedett a káderek általános elméleti színvonala és növekedett jártasságuk. Ámde a fegyveres erők parancsnoki káderinek a kérdése az 1940.1941-es években továbbra is égető probléma maradt. Minthogy tömegesen helyeztek magas beosztásokba fiatal, harci tapasztalatokkal nem rendelkező parancsnokokat, egy időre csökkent a hadsereg harcképessége. Közvetlenül a háború előtt a fontos és nagy szervezési intézkedések végrehajtásakor érződött a hiány szakképzett parancsnokokban, harckocsikázókban, tűzérekben és repülő-műszaki állományban, miközben fegyveres erőink létszáma tetemesen megnövekedett. Feltételeztük, hogy mindezt nagyjából 1941 végéig ki tudjuk küszöbölni."