Guido Knopp: Sztálingrád-Kinek a drámája?

"Június 19-én a frontvonalak mögött egy könnyű kis repülőgép szállt fel Joachim Reichel őrnaggyal, a 23. páncéloshadosztály'vezérkari tisztjével a fedélzetén, akit az előretolt állásokhoz akart szállítani. A Fieseler Storch pilótáját a heves zivatar és az ellenséges tüzérségi tűz kényszerleszállásra késztette a senki földjén, a vonalak között. Egy német rohamcsapat azonnal elindult, hogy megmentse a legénységet, vagy elhozza a holttesteket, de már csak egy üres roncsot talált. Ez a háború mindennapjaihoz tartozó, aprócska kis széljegyzet volna csupán - mégsem olyan hadi cselekmény, mint a -többi* Ez a veszteség ugyanis a XL. páncéloshadtest vezérkarát szinte a kétségbeesésbe kergette. Az elveszett repülőgépnek ugyanis pikáns rakománya volt: a Kék terv részletes leírását tartalmazó teljes felvonulási tervdokumentáció. Tehát az egész német haditerv lényeges részei most már szovjet kézbe kerültek. Hitler szigorú* parancsa értelmében a hadműveleti terveket csakis szóban volt szabad továbbítani, de Georg Stumme tábornok - engedve fronttisztjei könyörgésének - leírta nekik a Wehrmacht közelebbi időkre szánt terveit. Szándéka jó volt: azt gondolta, a fronton harcoló tisztjei sikeresebb és hatékonyabb akciókat tudnak vezetni, ha az egész hadjárat közép- és hosszú távú céljait is ismerik. Hát most éppen ezek az iratok kerültek az ellenség kezébe. Az egész Kék terv veszélybe került, legalábbis a meglepetés erejére már nem számíthattak.
Hitler, aki csak sokkal később értesült a papírok elvesztéséről, őrjöngött dühében az előírások megszegése miatt. „A Führer ragaszkodik ahhoz, hogy példát statuáljanak" - jegyezte fel von Bock tábqrnagy június 25-én. Stummét Hitler utasítására hadbíróság elé állították, és öt év várfogságra ítélték."