Házikerti kézikönyv

A SZŐLŐÁPOLÁSRÓL

Tavasszal, rügyfakadás előtt kell metszeni. Márciusban már a rügyek egészségi állapotát is figyelembe vehetjük.
A metszés legfontosabb eszköze az éles metszőolló. Az idősebb tőkerészek eltávolításához fűrészt használjunk. A metszőcsákány és a gyökerezőkapa a fejmírvelésű, elült szőlőtőkék kibontásához, továbbá a fiatal tőkék harmatgyökerezéséhez szükséges. Metszés előtt fajtánként vizsgáljuk meg a rügyek telelését, egészségi állapotát. A hosszában kettévágott egészséges rügy zöld színű. A megfagyott rügy barna.
Ha a metszés előtti rügyvizsgálat során részleges fagykárt állapítunk meg, akkor az elpusztult rügyeket hosszabb termővesszők meghagyásával pótolhatjuk.
A metszést a tőkeerősség mérlegelésével kezdjük. A tőkekondíciót az érett vesszők vastagsága és hosszúsága mutatja. Ha a hagyományos kis tőkén, illetve kordonkar-folyóméterenként 5-6 db l m-nél hosszabb vesszőt találunk, akkor ez annak a jele, hogy az előző évben tőkéinket nem terheltük túl, vagyis rajtuk az előző évi metszés, illetve terhelés tovább alkalmazható. Ha a tőkék gyengültek, a terhelést csökkentjük, ha viszont az előző évhez képest erősebbek, a rügy-terhelést növeljük. Szabályként fogadjuk el, hogy a terhelést egyik évről a másikra lényegesen nem szabad növelni (pl. megkétszerezni). A hagyományos szőlőben a metszést a letermett csapok és szálvesz-szők kivágásával kezdjük. Ezután a termőcsapokat vagy a termővesszőket választjuk ki, ezt követi az ugarcsapok meghagyása, s végül kerül sor a biztosító csapra. A metszéssel általában a kis tőkeformán lefelé haladunk.
A kordonművelésű tőkén, valamint lugasokon a metszést a kordonkar végén kezdjük. A kordonkart szükség szerint tovább neveljük, idősebb tőkéken 5-6 rügyes kedvező állású csappal megifjíthatjuk. A kar ifjításakor vagy hosszabbításakor hosszúcsap vagy rövid szálvessző után mindig egy rövidcsapot hagyunk, ezáltal a következő évben a kordonkaron, a lugaskaron egy újabb termőalap nevelésére nyílik lehetőség. Ezt követően a metszést a csercsapos váltómetszés, a váltakozó rövid és hosszú termőcsapos metszés, a cseralapos vagy a Sylvoz-metszés szabályai szerint folytatjuk. A bakon vagy termőalapon csak egy termőcsapot hagyjunk. Rövid metszés esetén az alsó vesszőt tartsuk meg. Az erős tőkéken inkább kevesebb, de hosszabb termővesszőt, mintsem sok rövidcsapot hagyjunk. Az eltávolítandó vesszőket alapjuknál vágjuk ki. A csapokon a felső rügy fölött a gyümölcsmetszéstől eltérően 3-4 cm-es csonkot hagyjunk, s a metszlapok a rügyek síkjától eltérő irányban lejtsenek, hogy a könnyezéskor a kifolyó nedv a rügyeket ne „vakítsa be". Metszéskor az előző metszésből maradt száraz csonkokat is eltávolítjuk.