Heinz Meynhardt: Vaddisznóriport

"1976 januárjában a konda állománya 11 nőnemű egyed és három hím malac volt. Ebből 9 koca közel állt már a fialáshoz; közülük később egy kocasüldő malacozás közben elpusztult. Így tehát nyolc koca maradt, amelyek márciusban összesen 55 malacot hoztak világra. A másik konda amelyet a két kitaszított koca alkotott, ugyanebben az időben13 utóddal gyarapodott. Az év végére azonban ez a családi közösség természetes pusztulás és kilövés következtében 3 egyedre csökkent. Az én nagy kondám tehát 1976 februárjában félelmetes létszámot ért el és nem is merészeltem arra gondolni milyen kárt okozhatna, ha kivonulna a környező mezőkre. De aggodalmaim alaptalannak bizonyultak. A konda kimutathatóan semmiféle kárt nem okozott, ami biztosan az elterelő etetésre és az 1976. évi nagy szárazságra vezethető vissza. Megegyeztem minden vadásztársammal, aki a szóba jöhető vadászterületen megfordult, hogy azonnal értesít engem, ha ezt a három babos tarka kocáról könnyen felismerhető kondát bárhol a saját tartózkodási területén kívül megpillantaná. Szeptemberig senki sem látta a kondát akkor azonban bevette magát egy lucernásba, amely közvetlenül nappali tartózkodási helyének a szélén terült el. Mivel egymás után két nap kilőttek belőle egy-egy malacot a tapasztalt óvatos vezérkoca nem vezette ki többé a kondát a biztonságos erdőterületről; ezután már nem is látták ott többé. Még abban a hónapban, minden felismerhető ok nélkül hirtelen elmaradt két idősebb koca, annak ellenére, hogy az elterelő etetésnél még jó étvággyal ettek. Egy négyéves a konda rangban másodikja és egy kétéves, amely csoportjában a rangsor utolsó helyén állt. Ez, mint már mondtam, minden harc nélkül történt. Talán jól sejtem, hogy ez a rangban második egyed elsőségre tört, amelyet ebben a csoportban nyilván nem szerezhetett meg. Véleményemet az is megerősítette, hogy a másik egyedet - ez volt a kétévesek csoportjában a leggyengébb - nála jóval súlyosabb testvérei állandóan elverték az élelemtől. Az új kondában pedig ő lett rangban a második. Ha abból indulunk ki, hogy a kor lényegesebb a testsúlynál, akkor pozíciója nem kerül veszélybe az újonnan alakított közösségben. A konda tehát másodszor is megoszlott. A legjobb úton volt ahhoz, hogy normális nagyságúra csökkenjen. Az állomány 1976 szeptemberében tehát a következő volt: négy kocasüldő, három kétéves és egy négyéves koca, amelyek még összesen 32 malacot is vezettek. Ha kizárjuk a hím malacokat hiszen őket később úgyis kiközösítik, és vegyük még hozzá a tenné természetes veszteséget meg néhány egyed kilövését, akkor azzal számolhatunk, hogy a konda nem fogja túllépni eredeti kiinduló állományát az új vadászidény kezdetéig."