Híres bűnügyi történetek - A világirodalom klasszikusai

"Miért kellett neki ezen a forró napon végigjönnie ezen a hosszú úton, ehhez az egyébként nem üres - nem, határozottan nem, biztos volt benne -, csak tetszhalott házhoz?! Egy odafent, az emeleten horkoló alak sejlett fel előtte. Alszik netán? Akkor sem váratná ilyen sokáig. Ő aztán nem! Elképzelte, amint kényelmetlenül megfordul az ágyban, s fejét puha, meleg párnájába temetve próbál menekülni a zaj elől. A World Today tanítását terjesztő misszionáriusnak képzelte magát, akinek egy makacs pogány akadt az útjába. De meg fogja téríteni! A zaj le fogja győzni, lerombolja lázongó alvása bástyáit és megadásra kényszeríti. A kudarc lehetősége egy pillanatra annyira felbőszítette, hogy többszöri vad kopogtatásával valóságos por- és lepattogzott festékkoszorút font maga köré, mintegy megtestesítve dühét.
Hátrébb lépett és szigorúan szemlélte az emeleti ablakokat. Mivel ez is hatástalan volt, körbejárta a házat.
A kert és az erdő minden oldalról másnak tűnt. Nyugaton orgonaliget rejtett el egy kis zöldségeskertet, de a saláta térdig érő gazban nőtt, a sárgarépa, a hagyma és a krumpli pedig szokatlanul szabadon burjánzóit, mintha csak a drótkerítés tartotta volna vissza attól, hogy a felkorbácsolt tengerhez hasonlóan betörjön a fák közé. Északon fiatal vörösfenyők hajoltak felé, s a szélben ringatózó lombjuk között elő-előbukkant a tűlevelekkel borított, meredek domboldal. A keleti oldalon gyönyörű kilátás várt rá. A szikrázó napsütésben nyugat felől megvilágított tisztás mögött húzódott a völgy, ahonnan érkezett. A halványrózsaszín fátyolfelhőkkel árnyalt széles égbolt alatt eltörpült a táj tökéletes tisztasága, mintha véletlenül fordítva vett volna kezébe egy távcsövet, és azon keresztül szemlélte volna a látványt. Egy ideig még gyönyörködött a kilátásban, mielőtt a hátsó ajtóra terelődött volna a figyelme."