Budapest, 1954. Művelt Nép Könyvkiadó, 93 oldal+180 egészoldalas képtáblával, kiadói félvászon-kötésben, a borító szélén kisebb szakadások, a könyv jó/szép állapotban.
(Kisbalatoni nádrengetegben 1954 őszén)
Bizonyára jártak már Önök is - ha máskor nem: kurtaszoknyás vagy rövidnadrágos korukban - régi ház padlásokon. Az ilyen helyeken barnakalapos gombák tenyésznek kormos gerendákon, a cserepek fölött széljelző bádogkakast forgat a léghuzat és a szújárta deszkák szégyenlősen húzzák magukra a denevérszagú homályt. Némán hasal egymás mellett a sötétség és a mozdulatlanság. De, ha megbökünk egy laza háztetőcserepet és elmozdítjuk helyéről: százezernyi apró porszem, finom szál és gömböcske reszket, táncol az ezüst fénycsóva parányi országútján. Előbukkantak a napkéve egyik szélén, aztán lebegve keringőznek a fénynyaláb túlsó éle felé, ahol ismét elnyeli őket a sötétség, csak tenyérnyi sáv a felvillanásuk. Vajjon nem ugyanígy vagyunk-e hazánk ismeretlen természeti tájaival, alig látott állatvilágával is? Hiszen az erdő elrejti, a mező láthatatlanná teszi, a vadvizek és többnyire elnyelik a benne élőket. Csak futó pillanatokra láthatjuk az elvillanó őzeket, a mókusok sietve ugranak a lombsátrak mélyére, sőt még a felszínen úszkáló hal is csobbantva menekül a kutató emberi pillantás elől... Szabadjon kérdeznem, látták-e már Önök, nyárfaerdőben hogyan kél a hold?... Tudják-e milyen lesz a szilfagubacs háza, ha meglepi a dér? ....Süppedt-e tavaszi zsombékba a lábuk? ....Nézték-e közelről a törpegém szembogarát?... Mit gondolnak, hogyan ébred a nádirigó-család a zizegő sásban? ...Követték-e szemmel a nyilaló sólymot? ....Számolták-e holdfényes éjjeleken, hogy mennyi lámpást gyújtottak a szentjánosbogarak???... Vajjon ki ismeri a Tisza menti füzesek életét... hányan figyelhetik a mocsarak ingó-rengő nádivilágát... ki tudhatja, mit rejt a párás Duna-erdők zöld homálya... milyen furcsa élőlények népesítik a szikesek árnyéktalan fehér foltjait? Kíváncsi emberszem behatol-e a mocsári tölgyek évszázados odúiba, ahol a kékgalamb eteti csipogó fiókáit, vagy éppen a sárgatorkú nyuszt szoptatja a világtalan kölykeit?... Az iroda, pult, hivatal, kopogó írógép és városi kőrengeteg - tudom - aligha válaszol igennel... Pedig geológiai leleteknél is ősibb, antik drámáknál is irodalmibb, a legpompásabb detektívregénynél is izgalmasabb, történelemtudós naplójánál hitelesebb és keleti mozaiknál színesebb a természet hajnaltól napkeltéig zajló élete. Saját szemükkel persze mindezt kevesen észlelhetik. De annál többen ismerhetik. Hiszen éppen ezért készült könyvünk, ezért peregnek természetfilmjeink is. Ezek a kemény fáradsággal gyűjtött képek, iszonyatos idegmunkával rögzített filmek kizárólag azért készültek - és egyben elnyerik jutalmakat - ha könyvünket letéve, vagy a vetítőteremből távozva: néhány nap mulva még maguk elé tudják képzelni a piroscsőrű feketególyákat, a bátor kerecsensólymot és az árva őzgidát... vagy ... ha olykor még visszacseng képzeletükben - a nádi szél zúgása... Homoki-Nagy István
Tartalom
|
Előszó
|
5
|
|
Erdei mérkőzés a vadrucával
|
7
|
|
A futóhomok remetéje
|
11
|
|
Az álmosfilkó és a műmenyét
|
14
|
|
A hárfázó sárgarigófészek
|
17
|
|
Kisasszony napján
|
20
|
|
Egy kerecsensólyom története
|
22
|
|
A löszfalak madarai
|
29
|
|
Vadvízország
|
34
|
|
A kékvércsék erdejében
|
50
|
|
Gyöngyvirágtól lombhullásig
|
61
|
Méliusz Antikvárium
Kosár/Megr.
