Igali Mészáros József: A hal, a horog és az ember-1. kiadás!

"A süllők fogásához azonban nemcsak kishalat alkalmazunk. Eredményesen horgászhatunk sűrűn csalizott gilisztával is, ezen kívül igen sikeres még a műcsalival való horgászási mód. A Dunán is sok ízben fogtam villantóval süllőt, s habár szép eredményt értem el ezzel az igen sportszerű horgászási móddal, a sikeres fogást az élőcsalival való horgászat jobban biztosítja. Ez érthető, hiszen a süllő is könnyebben támadja meg a természetes csalit. A fogassüllő legnagyobb tavunknak, a Balatonnak a főhala. De nemcsak ott, hanem hazánkban minden nagyobb folyóban előfordul. Szép, formás, nyúlánk hal. Hosszúsága a hazai vizekben megközelíti az egy métert, amikor súlya tíz kiló körül van. Külföld egyes vizeiben állítólag még a tizenöt kilós súlyt is elérik. A másfél kilón aluliakat süllőnek, azon felülieket, a nagyobb példányokat fogasnak nevezik. A vizekben rabló életet folytat; igen nagy pusztítója az apró halnépségnek, ezért aránylag elég gyorsan nő. Életének harmadik esztendejében már eléri a hatvandekás súlyt. Nem hiába mondja róla Herman Ottó, hogy „igazi ragadozó hal, amely a folyókban mindenre ráveti magát, amit legyőzhet; még saját fajtáját sem kíméli meg, elnyeli az apróbb vízi vadat, a vízi patkányt, szóval mindent, ami él és mozog. Rendkívül sebes és ügyes úszó. Éppen a táplálékban való telhetetlensége hozza magával, hogy a folyóban élőnek nem olyan tisztaízű a húsa, mint a Balaton főhaláé, mely túlnyomóan a sugár kardossal és a küszfajokkal táplálkozik; innen van az is, hogy a Balaton fogassüllője rendszerint seregben jár, amint a kardos és a küsz. Seregeit üldözve követi." Majdnem mindegyik hal más módon támadja meg a felkínált csalit. Az egyik hal erőteljes rántással azonnal magával ragadja a horgot, a másik először percekig próbára teszi a horgász türelmét és kitartóan rángatja a csalit."