Igali-Mészáros József: A vizek rejtelmes világa

"Az a körülmény, hogy az állóvizek rendszerint haldúsabbak, mint  a folyók, arra indítja a csukát, hogy ha csak egy mód van rá, elhagyja a folyókat és a holtágakat keresse fel, tehát mindig azokat a vizeket, ahol a békéstermészetű halakból tömheti meg feneketlen gyomrát. De ott is leginkább azokban a vízrészekben láthatjuk, ahol alkalmas hely kínálkozik a lesbenállásra. Így a vízbedőlt fák, gyökerek, valamint az építmények környéke, mind kedvelt helyei. A vízinövények meder felől levő részén is sokszor megfigyelhetjük, amint prédára les, mert a csuka a vizeknek valóságos utonállója. Egész életét prédaleséssel tölti. Nem lehet annyira jóllakot, hogy a közelében úszó halra rá ne vesse magát. Izmos farkúszójától hajtva pillanat alatt ráveti magát áldozatára és megragadja rágásra nem alkalmas éles fogaival. Áldozatát rendszerint a fején támadja meg. Ha a zsákmányolás alkalmával ez nem sikerül neki, akkor hatalmas szájában megfordítja áldozatát és fejjel befelé gyömöszöli a gyomrába. Garatját hihetetlen nagyságúra tudja kitágítani. Nem kerül nagy megerőltetésébe a magához hasonló nagyságú hal lenyelése sem. Mohóságában odáig megy, hogy még akkor is megtámadja a közelébe került halat, amikor a másik áldozata még félig a szájában, félig a gyomrában van. Ilyen esetben addig tartja fogai között áldozatát, míg az előző zsákmány gyomrában levő része fokozatosan megemésztődik. Azután mindig beljebb tolja áldozatát, a szerint, ahogy a megemésztett táplálék ezt megengedi. A csuka aránylag igen gyorsan emészt. Gyomornedve olyan erős, még a vasat is megemészti. Nem egyszer zsákmányoltam olyan csukát, amelynek egy-két félig megemésztett horog volt a gyomrában. Ez a kíméletlen ragadozó mindenre ráveti magát, ami a vízben mozog. Feltéve, ha látószögébe beleesik. A szemének a fején való elhelyezkedése folytán ugyanis csak bizonyos szögben lát jól. Az alatta vagy szemével vízszintes irányban úszó halak kevésbé forognak veszedelemben."