Jack London: A Barna Farkas és más kutyás történetek

"Tengeri Oroszlán meg futárral üzent Tigris Arcúnak. S Tigris-Arcú kiküldte az őröket: gyújtsák fel Hosszú Köröm házát a sörrel együtt, amit főzött. Őt magát pedig megölték, s vele egész családját is. Nagy Kövér kijelentette, hogy ez így van jól, Bolha meg újabb éneket énekelt arról, hogy a törvényt meg kell tartani, hogy milyen szép a Tenger Völgye, s aki igazán szereti a Tenger Völgyét, keljen fel és gyilkolja a gonosz Hús-Evőket. Az ének megint lángra gyújtotta szívünket, s még zúgolódni is elfelejtettünk.
Különös dolog volt ez. Ha Lapos Has túl sok halat fogott, tehát kevés pénzért sokat adhatott volna, inkább visszahányta a tengerbe a hal nagy részét, csak többet kérhessen azért, ami maradt. Három Láb meg gyakran parlagon hagyott nagy földdarabokat, csak hogy több pénzt kapjon a búzájáért. Az asszonyok hiába csináltak pénzt kagylóból, amennyi csak a vásárláshoz kellett - Kutya-Fog beszüntette a pénzcsinálást. S mikor így az asszonyoknak nem maradt munkájuk, elfoglalták az emberek helyét. A halfogón dolgoztam akkoriban, és minden ötödik nap kaptam egy füzér pénzt. De mikor a húgom vette át a munkámat, ő csak tíznaponként kapott egy-egy füzér pénzt. Az asszonyok olcsóbban dolgoztak, még kevesebb volt az ennivaló, s Tigris-Arcú felszólított minket is, szegődjünk el őröknek. Csakhogy belőlem nem lehetett őr, mert fél lábamra sánta voltam, és nem kellettem Tigris-Arcúnak. S voltak így még jó néhányan, mint én. Rokkantak voltunk, egyedül arra jók, hogy munkát kolduljunk vagy a kicsinyekre vigyázzunk, amíg az asszonyok dolgoznak."