Budapest, 2004. Korona Kiadó, 279 oldal, végig színes képekkel illusztrálva, kiadói karton-kötésben, a hátsó táblán fent a papírborító szélén halvány folt a könyvet nem érinti, jó állapotban.
Gyönyörű album!
A gyönyörű képesalbum, végig színes fotókkal illusztrálva mutatja be az olvasónak a világ 30 nevezetes könyvtárát, mint a szentpétervári Orosz Nemzeti, a cambridge-i Trinity Collage, és a washingtoni Kongresszusi könyvtárakat is.... Külön öröm, hogy a könyvben helyett kapott még az Országos Széchenyi Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár, valamint a debreceni, keszthelyi, sárospataki és zirci könyvtár ritkaságai is bemutatásra kerülntek.
"Milyen is lesz a jövő könyvtára? Egy nemzeti szolgáltató központként képzeljük el, ami európaivá, végül egyetemessé bővül, amelyben mindenki "olvasó" lehet, ki sem kell tennie a lábát hazulról. Talán még azok a lenyűgöző olvasótermek is feleslegessé válnak, amelyekbe annyi egyetemista, kutató, író és tudós járt - néha egyszerre több is - évszázadokon át...Legyen mégoly kecsegtető is a jövő, néhányan biztos nosztálgiát érzünk majd. Ez a kiadvány harmincat mutat be a világ legszebb könyvtáraiból. Azok, akik életre hívták, akik megépítették és berendezték őket, meg voltak győződve a tudás megőrzésének és továbbadásának fontosságáról. Szerzetesek, abbék, királyok, hercegek, egyetemi oktatók, mecénások... mind-mind feleltek a nyugati világ szellemi kihívásaira, azaz hozzájárultak ahhoz, hogy azzá lettünk, amik most vagyunk - már csak ezért is köszönetet és hálát érdemelnek. Az alábbi anekdota, melyet Nicholas Basbanes hagyott ránk, aki két kiváló munkát is írt a könyvek szeretetéről (A Gentle Madness és a Patience and Fortitude címűeket), azt a csodálatot közvetíti, egészen bensőségesen, amelyet egy könyvtár ébreszt a látogatójában már hosszú évszázadok óta. Ez az album is hasonlóra vállalkozik. 1995-ben Basbanes egy 1914-ben eltűnt, háromkötetes munka után kutatott a Samuel Pepys Könyvtár katalógusában. Elvetődött a bostoni Athenaeumba, és a pincében rábukkant az elkallódott kiadványokra. A köteteket soha nem forgatta olvasó, és az olvasójegy tanúsága szerint soha nem kölcsönözték ki őket. "Vajon kinek rendelhették meg ezeket a könyveket 85 évvel ezelőtt?" - gondolkodott hangosan Basbanes. A könyvtáros meghallotta a kérdést, és így válaszolt: "Hát Önnek, Mr Basbanes."