Jacques Thomas: Lelki jajok - testi bajok 1.

"Még kellemetlenebbek a mindennapi élet stresszforrásai, a naponta jelentkező aggodalmak szorítása, a foglalkozás során elszenvedett agressziók. Ezek az izgalmak az érfalak összeroppanásáig ismétlődő görcsökkel terhelik meg az ereinket. A stressz ezenkívül a vérlemezkék összecsapódását idézi elő, és ötvenhat kilóméternyi érrendszerünk egyik vagy másik ágában megsokszorozza a trombózis (vérrögképződés) kockázatát. Vérrög kerül valamelyik agyi verőérbe, és máris létrejön az agyi érkatasztrófa. Franciaországban ez évi 60 000 halálesetet jelent, nem beszélve arról a további 60 000 betegről, aki átvészelte ugyan a betegséget, de maradandó károsulással kénytelen élni. Idegsejtjeink ugyanis nem tűrik az érellátás zavarát, hárompercnyi oxigénhiány már helyrehozhatatlan sérüléseket okoz. A szívizomzatot ellátó ér rögösödése nyomán pedig infarktus áll elő - 26 percenként egy halálozással. Az orvosok hiába hadakoznak az étrenddel: - "koleszterin: gyilkos a tányérodban" vagy a dohányzással - "biztosabban öl, mint az orosz rulett" -  az infarktus mégsem egyszerűsíthető csupán egy csőrendszer eldugulására. Ez ugyanis a legfontosabb pszichoszomatikus betegségek körébe tartozik. A szokványos szomatikus okok: a hiperlipidémia ( a vér fokozott zsírtartalma), az elhízás, a mozgásszegény életmód mellett a különféle pszichológiai tényezőket is feltétlenül figyelembe kell venni. A koszorúérbetegeknek valóban jól körülírt személyiségprofiljuk van, és nagyon egyedi módon reagálnak a stresszre. Az infarktus gyakoribb a szorongók, a féltékenyek, az álmatlansággal küszködők, a haragukkal megbirkózni nem tudók és a hisztériások között. Hasonlóképpen jóval több az egyedülélők és az elváltak körében; a házasság mintha jót tenne az ütőereknek!"