Jeszenszky Árpád: Oltás, szemzés, dugványozás

"3. A hosszúéletű fás növények magról vetve soká fordulnak termőre, pl. az alma, körte magcsemeték 10—15 éves korukban, míg pl. szemzéssel szaporítva rövidebb idő alatt válnak termő fákká.
4. Az összenövesztéses ivartalan szaporítás esetén az új nemzedékek gyökérzetét (alanyát) magunk választhatjuk meg. Tehát pl. a Rizling borszőlőt többé-kevésbé mésztűrő vad-alanyra vagy pl. a Jonathán almafajtát különböző növekedésű alanyra (vadalma, doucin, paradicsomi alma) olthatjuk és ezzel a terméshozamot, a fa koronaterjedelmét, a termőre fordulásának idejét stb. befolyásolhatjuk.
5. Egyes, melegebb éghajlat alól származó növényfajok hazánkban vagy nem virágzanak, vagy csíraképes magot nem hoznak. Ezeket tehát csak ivartalan úton tudjuk szaporítani: pl. a Ficus-féleket.
6. Előfordulhat, hogy a hibrid növény nem hoz csíraképes magot. A teljesen teltvirágú változatok szintén csak ivartalan úton szaporíthatok, mert magot nem teremnek (pl. Prunus triloba flóré pleno).
7. Egyes rügyváltozatok, mint a színes levelű díszfák és cserjék magról szaporítva e tulajdonságaikat nem örökítik, hanem a törzsalakra ütnek vissza, ezért ivartalanul szaporítjuk őket.
8. Némely növényfaj fiatalkori alakja vagy tavaszi hajtása eltérő az idősebbkori alakjától vagy nyári hajtásától. Ha ezeket az egyes fejlődési alakokat ivartalanul szaporítjuk, úgy tulajdonságaikat rögzíthetjük és így sokszor egészen elütő alkatú növényt nyerünk. Ezeket retinospóráknak nevezzük (pl. a Thuja és a Juniperus fiatalkori alakjai). Viszont magvetés útján e tulajdonságaikat elveszítik.
Az ivartalan szaporítás fontosságát egyéb érvekkel is bizonyíthatnék, azonban úgy vélem, ennyi is elegendő.
A növény testének felépítése
Az ivartalan szaporítás megértéséhez ismerni kell a növényi It'Hl felépítését és növekedését."