Budapest, 1995. Magyar Könyvklub, 208 oldal, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
"Dr. Harald Kinadeter müncheni orvos, több könyv szerzője például így ír: „Az egészség azt az erőt és képességet jelenti számunkra, hogy azzá legyünk, amik vagyunk, és hogy bgyőzzük azt, ami ebben megakadályoz bennünket, valamint azt az állapoto: jelöli meg, amely ebből adódik: azon különféle folyamatok harmonikus összjátékát, amelyek az embert egy szándék szolgálatában határozzák meg, ami az élet értelméhez igazodik."
Elődeink tudtak ezekről az összefüggésekről. A termesze gyógyász lelkészorvosok, a sámánok és a gyógyítók ama felismerés jegyében cselekedtek és gyógyítottak, hogy mi, emberek, nem gépek vagyunk. Hogy többek vagyunk a csontok, idegek, izmok és szervek úgy-ahogy összetákolt halmazánál, amit az evolúció „véletlene" tart össze. Hogy a test, a szellemes a lélek kölcsönösen befolyásolják egymást, és feloldozhatatlan összeköttetésben állnak mindazzal, ami körülvesz bennünket - a többi emberrel, a természettel, sőt még a csillagokkal is.
Tudták, hogy akkor keletkezik betegség, ha az ember - mindegy, hogy milyen okból - már nem képes fenntartani a dinamikus, folytonos egyensúlyt az élet sok eleme között - a feszültség és az ellazulás, az egészséges önzés és az odaadás, a sors hányattatásai között.
A természetben minden összhang, rezgés és ritmus. Ezért az „egyensúlyban lévő élet" azt jelenti, hogy ezeket a ritmusokat nem vesszük állandóan semmibe, és nem úszunk állandóan az ár ellen. Az egyensúlynak másrészt semmi köze az órához igazodó ritmushoz, a kényelmességhez, az idő lusta, közönyös, „langyos" múlásához. A jól adagolt túlzás éppolyan fontos az egészséges életvezetés szempontjából, mint a mindennapok rendszeressége és ritmusa. Minden szervnek, minden eleven lénynek szükségevan egy-egy adag megrázkódtatásra, úgynevezett sokkokra, hogy elhatolhasson kibontakozás! lehetőségeinek végső határaiig."