Joy Adamson: A pettyes szfinx

A kölykök gyorsan nőttek, és valószínűleg éppen emiatt az idő legnagyobb részét átaludták. Pompás erőben voltak, Pippa kondícióját azonban javítanunk kellett, mert a négy apróság szoptatása alaposan kiszedte a zsírját. Háromhetes korukban hallottam első ízben a kölykök magas hangú csiripelését, amelyet, ha közben nem láttam volna őket. bizonyosan madárhangnak vélek. Pippát hívták, aki tíz perc múlva jelent meg. A kölykök ekkor végig bukdácsoltak rajta, és hátsó lábaikra állva, átölelték és a fejét nyalták. Az egyik különösen gyöngéden viselkedett, és végül az anyja álla alá fészkelődve, annak mellkasa és első lábai között kényelmesen elhelyezkedett. Komikus módon védelmezte helyét, úgy, hogy ráköpdösött testvéreire, amikor közeledtek. Másnap reggel Pippa párját láttuk a család felé igyekezni, és a következő négy napon át az út mentén megtaláltuk nyomát. Pippa néha távol volt, amikor odaérkeztünk. Két ízben feszülten figyelt evés közben, s utána a síkságra ment, talán csatlakozni akart párjához. Nem hiszem viszont, hogy az etette volna, mert mindig nagyon éhes volt. Ekkor a család már úgy hatszáz méternyire költözött, egy rendkívül tövises bozótba, ahol, úgy véltem, a kölykök biztonságban lehettek anyjuk távollétében. Ha Pippa jelen volt, akkor már fesztelenül eljátszogattak, de amikor egyedül találtuk őket, merev mozdulatlanságban ültek. Hogy a lehető legkevésbé akadályozzuk a hímet mozgásában, a déli órákra tettük látogatásainkat, mivel valószínűtlennek látszott, hogy a nap legforróbb időszakában akár egyelten gepárd is a környéket járná. Mikor a kölykök négyhetesek lettek, észrevettem, hogy a tépőfogaik fehér hegye kibújt. Két nap múlva fogaik olyan hegyesek lettek, hogy a szopás már fájdalmat okozhatott szegény Pippának. A kölyköknek most már megerősödött a válluk, lábuk hosszúra nőtt, és nagyon kecsesen mozogtak.