Kari Hotakainen: Az ismeretlen Kimi Räikkönen

"Kimi már az autójában ül, csak a sisakja látszik ki belőle, meg a jobb keze, melybe Mark Arnall egy üveget ad. Arnall bal kezében egy másik üveg. Egyszerre mindig kettőnek kell lennie, ha esetleg az egyik eltűnne vagy eltörne. A dehidratált pilóta hasznavehetetlen pilóta. Ideje beindítani az autókat. A Ferrari hangja olyan, mintha egy 700 kilós disznót ölnének úgy, hogy mindkét oldalról száz-száz kést vágnak bele. A hang egy dühös és sebesült állaté, mely lehető leggyorsabban szabadulna a boxból a pokolba, a piros emberek rabságából a rajtegyenes jelentette szabadságba, a zárt pályára. A sivító hang áthatol a füldugón, és olvadt acélként hasítja szét az ember fejét. Az autó csikorogva kivágódik a boxból a pályára, ahol öt másodperc alatt 200km/h-ra gyorsul. Az 5,5 kilóméteres pálya megtételéhez másfél perc sem kell. Az autók szinte követhetetlenül, földközeli rakétaként süvítenek el a box előtt. A legjobb összképet a monitorról kapni, noha minden a szemünk előtt történik. Később megemlítem Kiminek ezt a pokoli zajt. Szárazon közli, hogy a mostaniaknak a fűnyíróéra emlékeztet a hangja, de a néhány évvel ezelőttiek még rendes lármát csaptak. Két szabadedzés van, mindkettő másfél órás, ezalatt vizsgálják a beállításokat és tesztelik a gumikat. Mindez felkészülés a holnapi időmérő edzésre. Délutánra elcsendesedik a pálya, de a munka folytatódik a műszaki megbeszélésekkel, aztán azt kell tenni, amit Kimi háromévesen megtanult, de ami ismeretlen emberek előtt még mindig nehezére esik. Beszélni. Tíz mikrofon előtt áll, jobb kezével a tarkóját masszírozza. Paula, az anyja, tudja, mit jelent ez: a fia igencsak dühös. Mondani kell valamit. Világos mondatokat kell formálni, melyek úgy hagyják el a száját, hogy közben nem jelentenek semmit. "