Karin Jäckel: Mikulástól karácsonyig - Mesék, versek, ünnepi előkészületek

"A hörcsög az egész őszt végigdolgozta. Végre megteltek a kamrái télirevalóval. Akkor belezuhant az ágyába, és boldog volt. De már a harmadik nap túl unalmasnak találta a semmittevést. - Mit csináljak?- töprengett hangosan. - Gyűjteni nem tudok, mert esik a hó. Enni nem akarok, mert jóból is megárt a sok. Aludni nem tudok, mert nem vagyok álmos. Akárhogy törte is a fejét, nem jutott eszébe semmi. Míg csak egy napon-pontosan december 1-jén-váratlanul egy nedves kis gombolyag gurult be föld alatti odújába, s megállt a lába előtt. A hörcsög óvatosan megfordította, és akkor látta, hogy a másik oldalán négy aprócsak láb és egy hegyes orrocska rejtőzik. - Ne félj!-mondta neki , és megsimogatta a megszeppent, vacogó valamit. - Nem bántalak. Ekkor nagyon félénken  kinyílt egy fekete szemecske, majd egy másik is, és hosszan nézte a hörcsögöt. Az orrocska mellett a bajuszkák remegni kezdtek. Lassan kigombolyodott a kis golyó, és egérke lett belőle. - Üldöz a róka-lihegte még mindig izgatottan, és a hintaszék mögé bújt, amit egy hód rágcsált ki valamikor egy fadarabból. - Meg akart enni. Az utolsó pillanatban estem be ide , ebbe a lyukba. - Most már ne félj. Itt biztonságban vagy-mondta a hörcsög. - Tedd magad kényelembe. Hozok néhány levelet, amivel alaposan megtörülközhetsz, hogy meg ne fázz. Noha a hörcsög jó szárazra dörzsölte, aztán még egy mohatakarót is a térdére terített, a kisegeret nemsokára mégis kirázta a hideg. Ideje lett volna, hogy elmenjen, de lázasan hogy küldje el? Nos, úgy látszott, ráfizet jóságára. Ez a hörcsög ugyanis egész életében magányos, félénk fickó volt. Felesége fiatalon elhunyt, barátai pedig nem voltak, mert a barátkozás időbe telik, neki pedig a sok munkája miatt erre sosem volt ideje."