Katona Imre: Habán művészeti emlékek Magyarországon

"A reformációnak kapóra jött a könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése, a német parasztháború radikális vallási-társadalmi mozgalmai pedig még inkább felismerték jelentőségét, és igénybe vették a korszak e kétségtelenül legnagyobb és leghasznosabb találmányát. Ez az igény nem volt új, és az sem, ami szügségképpen nyomon követte; az egyszerű ember törekvése a tudás-a Bibliában rejlő tudás-megszerzésére. Míg a plebejusi, paraszti, antifeudális mozgalmak a széles néprétegek körében az írás népszerűsítésére, megismertetésére törekednek, addig az egyház és a vele szövetkező világi uralkodók mindent megtesznek, hogy a betű, a tudás és ezzel az ismeretek terjesztésének gátat vessenek. Ilyen tiltó rendelkezést adott ki IV.Károly 1369-ben Luccában. Kánonjogi előírásokra hivatkozva megtiltotta a Szentírással foglalkozó anyanyelvű könyvek olvasását. A XV. század második felében II. Pál pápa újra megerősít minden ilyen intézkedést. Lehetne még folytatni a sort, az azonban az eddigiekből is kitűnik, az egyház és a világi uralkodók mindent megtettek, hogy az egyszerű nép tudásszomja ne elégülhessen ki. A könyvnyomtatás váratlanul gyors terjedése azonban a papságot végleg megfosztotta az írás-olvasás, sőt a magasabb műveltség monopóliumától is. A tudás fogalma a XV. század végén, a XVI. század elején forradalmi változásokon ment át. Eddig az egyszerű embernek a Biblia volt a könyv, minden tudás forrása. A XVI. század elején az is egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Bibliának is számos változata, variánsa  van, s olvasása-és főleg értelmezése-nagy és sokrétű ismeretanyagot tételez fel. Egyre nőtt tehát a tudáshoz vezető út, a betű ismeretének jelentősége."