Kenizé Mourad: Szultána - Az utolsó török hercegnő élete

"Azt mondja, ez az ő dolga, nem a hercegnőé. A nyomorban is ragaszkodik a hajdani szabályokhoz, s Zelma végül enged, mert érzi, hogy a levegőnél is fontosabbak neki ezek az értékek. Azt azonban az eunuch nem mondja el, hogy aggódik érte. Zelma soha nem volt kövér, most azonban olyan sovány lett, hogy a legkisebb szellő is elfújhatná. Többször rosszul lett az utcán, s az emberek meglepetten állták körül, el sem tudták képzelni, hogy egy ilyen jól öltözött hölgy egészen egyszerűen éhes lehet. Mégsincsenek fájdalmai: a gyomor megszokja, hogy kevés táplálékot kap. A hideget nem tudja elviselni. 1940-ben rémesen hideg a tél. Meg lehet fagyni odakint, de bent a szobában is: nincs szén, amivel fűthetnének. Már az ablakokat sem tudják kinyitni, hogy szellőztessenek, kívülről vastag jégréteg fagyott rájuk. Egyik reggel Zelma halva találta a cinkét a ketrecében: megfagyott. Eddig mindent elviselt, de ez már sok, kitör belőle a zokogás. Megint Harveyból ment el egy kevés... Megtiltja magának, hogy arra gondoljon, előjel a madár halála, mégsem tud megszabadulni tőle: Keleten az emberek érzékenyek az ilyesmire ...
Zeynel nem értette, miért olyan bánatos a madár miatt, viszont nagyon aggódik a kislányért, aki korához képest törékeny és sovány. Zelma teljesen felöltözve fekszik az ágyban, és magához szorítja a gyereket, hogy testével melegítse. Nem bírná elviselni, hogy baj érje a kicsit. Azzal, hogy maga nem" eszik, legalább etetni rendesen tudja, de mit tehet a nedves, mindent átjáró hideg ellen?
Ráadásul Mersel-Kébir az utolsó bundáját is elvitte...
1940 júliusában a brit légierő elsüllyesztette az Algériánál állomásozó francia flotta felét, nehogy a németek arra is rátegyék a kezüket. Nagy felzúdulás támad a Pétain-hívek körében, s akkoriban Párizs lakóinak nagy többsége a marsall pártján áll."