Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró

"Július végén az egyetemi hatóságok értesítették apámat", hogy lecke-hallgatási jogomat felfüggesztették, nem annyira saját bűneim miatt, mint inkább az elrettentő példa kedvéért, tekintve, hogy a diákság mindjobban hajlik a rendbontásra, kicsapongásra és egyéb szabálytalanságokra. A levélben célzás volt arra, hogy ősszel talán visszatérhetek a főiskolára, bár az is meglehet, hogy nem vesznek vissza.
Én ezt az ítéletet olyan igazságtalannak tartottam, hogy színét sem akartam látni többé Harvardnak. Édesapám rettentő dühös volt. Hosszú prédikációt tartott nekem a rossz társaság és az ivás veszélyeiről. De legélesebb megjegyzései rajzolgatás! szenvedélyem ellen irányultak. Keserű szavakkal támadt rám, hogy ilyen férfiatlan játékkal tékozlom el az időmet.
- Fenn kell tartanunk társadalmi pozíciónkat ebben a városban -mondotta. - Kemény munkával és istenfélő élettel értük el azt, amit elértünk. Nagyapád a földből élt, éppúgy, mint az ő apja és nagyapja. Látástól vakulásig dolgoztak, és arcuk verejtékével keresték meg kenyerüket. Becsülettel eltartották családjukat, otthont építettek maguknak, még félre is raktak valamit rossz időkre. Ebből a pénzből keletkezett a vállalatunk, meg a ház is, ahol lakunk. Ha az előző nemzedékek nem dolgoznak ilyen keményen, nem lett volna módod arra, .kedves Lang-don, hogy Harvardba menj uraskodni. De én nem azért küldtelek oda, hogy naplopó légy, hanem azért, hogy felemeld az egész családot, és nagyobb rangra juss, mint mi mindannyian. És te, haszontalan, mindezt elrontod! Csak azon jár az eszed, hogy egy darab papírra ráfirkáld a tyúkketrecünk hasonmását!
- Azt hiszed talán, hogy ily módon fenntartod szomszédaink megbecsülését, amit apád és nagyapád kivívott magának? Azt hiszed, ily módon valaha is el tudod tartani családodat? Nem gondolsz arra, mit fogunk érezni mi, ha az emberek az utcán ujjal mutatnak rád és azt mondják: „Ott megy a félboíond Towne fiú! Képeket rajzol!"