Kisdéginé Kirimi Irén: Csendéletek a Magyar Nemzeti Galériában

"Ferenczy Károly neve szorosán összekapcsolódik Nagybányával, döntő része volt abban, hogy e középkori kisváros neve a magyar művészetben stílusfogalom lett. Századunk elejének egyik vezető mestere. Művészetében van ugyan némi müncheni örökség (a német művészetnek inkább böcklini vetülete), de a stílusát meghatározó merészséget a francia Jules Bastien-Lepage és Ferenczy impresz-szionista elődei adták, nekik köszönhette a természet színeinek szinte megkomponálatlan tudomásul vételét. Mindezeket a finom hatásokat egybefogja nála az Alföld és a hegyvidék peremén fekvő városkának, Nagybányának az atmoszférája. Művészetének kezdeti szakaszán még őt is vonzotta a századvégi franciákra, többek között éppen Bastien-Lepage-ra annyira jellemző „finom naturalizmus"; ekkori szentendrei korszakát a világos színek, a gyöngyházszerű fény és a finom rajz jellemzik. E periódus után aztán kialakul egyéni formanyelve, s a nagybányai csoport megalakulása után, 1896-tól önálló korszaka kezdődik. Festészete lírai, érzékeny, varázslatos hangulatú, halk és tartózkodó. Nagybányai korszakának második részében képein a szórt fény szikrázó csillogása, a napfény ragyogása lesz úrrá. Nagy érdeme, hogy megteremtette az impresszionizmusnak egy sajátosan magyar, nagybányai változatát, s egyszersmind megmutatta az impresszionizmus túlhaladásának útját is. Nemes pikturáját a művészettörténet mindenkor számon tartja.
Ide kapcsolódik a század elején Csók István, aki a francia festők finom szürkéibe ágyazta bele a magyar föld színeinek erőteljes szépségét. Mint nem egy kortársa — akárcsak az építész Lcchner Ödön egy magyar építészetet, ő is jellegzetesen magyar festészetet akart teremteni."