Kovácsházy Vilmos: Horgászbottal, 1943.

"Bizony az is megesik, hogy néha napokig, hetekig nem akad horogra egyetlen hal sem. Ezen a nyáron sok a horgász Balatongyörökön. Vagy tizenöt nyaraló horgász áztatja a zsinórt szorgalmasan, naponta reggeltől naplementéig. De zsákmány nincsen. A partról, beépített deszkaállásaikról, meg a nádszegély mellett csónakról horgászó pontyozók az elmúlt heteken át rengeteg főtt kukoricát szórtak be a vízbe. A beetetett helyeken azonban nem jár a ponty. Erőtlenül ide-oda mozog néha a pedző és a horgász bosszúsan állapítja meg: "A keszeg játszik a horoggal". Rövidesen kiveszi a horgát, már nincs rajta a kukoricaszem, rakhat rá másikat. Néha egy nagyobb keszeg le is meríti a pedzőt. Ilyenkor a horgász nagy izgalommal rántja be a horgot, de a bevágás után nem érez semilyen nagyobb ellenállást, nem feszül a zsinór, nem hajlik a bot, azért csalódottan mondja: "Bíz ez csak keszeg!" A süllőzők szemben az Eőri-Szabó villával, háromszáz méterre a parttól, a sziklás fenék fölött hetek óta úsztatják horgaikon a gilisztát eredmény nélkül. Nem harap a süllő sem. A kövér nádi gilisztákat a keszegek pusztítják le a horogról. Állandóan csalizni kell a horgot. Néha egy-egy tizdekás sügér, vagy még kisebb, nyálkás paptetű akad csak horogra. Nincs harapás, nem jár, nem eszik a hal! -vakargatja fejét a horgász s keresi az okát. Gyula bácsi szerint: túlmeleg a víz, nemcsak túlmeleg, hanem megtört, "döglött" -ahogy ő mondja-, azért, mert napok óta nincsen hullámzás, szél. Ebben a túlságosan felmelegedett, nyugodt vízben lusták, bágyadtak a halak, nem mozognak, nincs étvágyuk. János szerint: holdváltozás előtt állunk s ez van hatással a halakra. Róbert meg azt állítja, hogy azért nem fog pontyot, mert az idén Balatongyörökön túlságosan sokan horgásznak. A sok horgász annyi kukoricát etet, szór a Balatonba, hogy a pontyok éjjel jóllaknak és azért nem harapnak nappal. Azt azonban, hogy miért nem harap a süllő, ő sem, de más sem tudja megfejteni."